MA, URUNK MEGKERESZTELKEDÉSÉNEK VAN AZ ÜNNEPE. Az esemény egyrészt azért fontos, mert ezzel kezdődik majd el Jézus nyilvános működése, másrészt pedig látjuk a Szentháromság megnyilvánulását. Miközben a Fiú megkeresztelkedik, leszáll rá galamb alakjában a Szentlélek, az égből pedig a mennyei Atya szózata hallatszik: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” (Mt 3,17). Sok ember lelki élete a keresztséggel kezdődik és a szentségek felvételével folytatódik. Nem hiszem, hogy különösebben magyarázatra szorul az, hogy miért mondja Keresztelő János, Jézusnak azt, hogy „hát fordítva kellene, hogy ez történjék”. Hát az volna a megfelelő rend, hogy miután Te vagy a Messiás, én meg egy próféta, Te vagy az Isten Fia, én meg egy ember vagyok, akkor teneked kellene engem megkeresztelni. Igen ám, de mégsem így történik. Keresztelő János engedelmeskedik és megkereszteli Jézust. A XXI. században igen elveszett az engedelmesség, pedig az engedelmesség, fontos.
Nem? Az a mi bajunk, hogy Istennel szemben rendkívül erős ellenállás van bennünk. A bűn annyira megrontott minket, hogy nem mindig tudunk engedelmeskedni Istennek. Engedelmesség az, amit Ő kér, én megteszem. Nem kérdezem miért, hova, miért éppen én, miért éppen most? Azért most, mert most kér! A kérés ellen tiltakozni szokott az eszére olyan büszke ember. Sajnos nem vesszük észre, hogy amikor nem Istennek engedelmeskedünk, akkor egy másik hatalomnak engedelmeskedünk. Nagy dolog az, amikor engedelmeskedik Keresztelő János, mert akkor történik meg a csoda. Jézus olyan utat nyitott meg a Mennyország felé akkor, amikor magára vette a bűneinket, amelyen a legbűnösebb, ember is az Atyához juthat. Isten gyermekei vagyunk, ezért otthonra lelhetünk a mennyei hajlékban, amelyet Jézus Krisztus elkészített. A Mennyországot megnyitotta, és azt senki be nem zárhatja, csak Ő. Íme, most még nyitva van, de vigyázzunk, mert be fog záródni egyszer . Mindig engedelmeskedjünk szeretetből Jézusnak, ahogyan engedelmeskedett Keresztelő János is.