Isten sorra megad mindent a gyermekeinek, - nekünk. De az a baj, hogy mi elégedetlenek vagyunk azzal amit ad. Mindannyian szeretünk „jót enni - inni, és sokat enni - inni”, és ha nincs, az bizony rossz. Akkor az ember zúgolódik. A baj az, hogy a zúgolódó ember számára eltorzul a valóság. Mondják ma sokan: „Minden sokkal jobb volt régen.” Milyen sok ember eltorzítja a valóságot, - igaznak mondja a hamisat és hamisnak az igazat, meghazudtolja a mát, csakhogy igazolja, van oka és van joga zúgolódni, elégedetlenkedni. Ördögi kör, amibe beleesett a mai emberiség is, és annál ördögibb lesz, minél többet zúgolódik. - - A pusztai vándorlás idején a nép zúgolódni kezdett: „Ki ad nekünk húst enni! Visszagondolunk a halra, amelyet ingyen ettünk Egyiptomban, eszünkbe jut az uborka, a dinnye, a póréhagyma, a vöröshagyma meg a fokhagyma. Most pedig hiába epekedünk, a szemünk nem lát mást, mint csak a mannát!” A manna apró maghoz hasonlított, és színe olyan volt, mint a mézgáé. A mannát a nép mindennap felszedte, kézimalmán megőrölte, vagy mozsárban összetörte, azután fazékban megfőzte, és olyan ízű kalácsot készített belőle, mint az olajoslepény. A manna éjszakánként a leszálló harmattal hullott a táborra. Mózes meghallotta, hogy siránkozik a nép, ki - ki a sátora bejáratánál. Az Úr nagyon megharagudott emiatt, de Mózesnek se tetszett ez a dolog. Azért így szólt az Úrhoz: „Miért sújtod szolgádat? Miért nem találok kegyelmet előtted, és miért raktad rám az egész nép terhét? Hát én fogantam ezt a sokaságot, vagy én hoztam őket a világra, hogy azt mondod nekem: „Hordozd őket kebleden, ahogyan a dajka szokta hordozni a csecsemőt, és vezesd őket arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak!” ? Honnan vegyek húst, hogy enni adjak ekkora sokaságnak? Felém fordulva siránkoznak, és azt mondják: „Adj nekünk húst enni!” Én egyedül nem viselhetem a nép gondját, felülmúlja erőmet. Ha azonban te másként ítéled meg a dolgot, ha kegyelmet találtam előtted, akkor, kérlek, vedd el életemet, hogy ne szenvedjek ekkora nyomorúságot!” ( Szám 11,4b-15 ) Láthatjuk, ha valaki megmakacsolja magát, és zúgolódik, annak megmarad folyamatosan a rossz közérzete, az sokáig vagy mindig fog morgolódni, zúgolódni Isten vagy valaki ellen. Az aggódó hívő nem az Úr gondoskodó szeretetére figyel, hanem ide - oda csapong a gondolata, és ha az érzéseire hallgat, akkor pedig teljesen kétségbe fog esni. Vigyázzunk, hogy a hétköznapi problémák miatt ,- amikor valami nem elég, valamire még várni kell, még nincs meg, egészségünk megromlik, nehezebb helyzetbe kerülünk a megszokottnál, - ne zúgolódjunk. Mindennap megadja Isten az életünk leghétköznapibb részét a kenyeret, vagy ad italt, - csak észre kell vennünk. Ha észrevesszük, rá fogunk csodálkozni, milyen finom. Amikor pedig rácsodálkozunk, és hálát is tudunk adni érte, akkor úgy fogjuk érezni, - még nem ettünk olyan finomat. Az Isten mindig olyat ad, és azért ad, hogy érzékeltesse velünk, mennyire szeret. Köszönjük meg az Isten szeretetét, és legyünk hálásak a gondoskodásáért!