Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. (ApCsel 17,24-25)

A mai nap bibliai olvasmányai: ApCsel 10,(21-23)24-36 -- ApCsel 19,8-22

-------------------------------------------------

Lelki útravaló a mai napra

Augusztus 6.

Jézus mondta: 
"Ha pedig ezt mondaná szívében az a szolga: 
Késik az én uram, és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni; 
azon a napon jön meg annak a szolgának az ura, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyen nem gondolja: 
kettévágatja, és a hűtlenek sorsára juttatja. [...] 
Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon." (Lk 12,45-46.48)

Az Istentől kapott sáfári megbízatásunkat eddig csak a szülői hivatásra alkalmaztuk. 
Pedig tulajdonképpen a sáfárság valamennyi tisztességes hivatásban álló ember rendeltetése.

Az orvos és a kétkezi munkás, a mozdonyvezető és a pedagógus, a lelkész és a műszakvezető mérnök egyaránt az Isten sáfára.

Ez a megbízatás a különböző hivatásban állók közös nevezője, életre szóló rangja.

Születésünk során különféle adottságokat kaptunk. 
Az iskolai évek alatt megismertük a világot, tanárok irányítottak, jó példák vonzottak.

Eljött az az idő is, hogy oklevéllel vagy diplomával a kézben a választott hivatásban elkezdhettük a munkát.

Megbíztak és ellenőriztek a főnökeink.

Jézus is növeli felelősségünket.

Állítja, hogy hivatásunkban nemcsak a munkaadónknak, de az Istennek is számadással tartozunk. 
Az Isten sáfárai vagyunk.

A sáfárnak pedig nem csak a saját megélhetéséért kell dolgoznia.

Minden sáfárnak az a dolga, hogy mindenki más is "jóllakjék".

Megkapja eledelét, s mindent, amire szüksége van.

A főnök tehát tegyen meg mindent a beosztottjaiért, mert azok is az Isten háza népéhez tartoznak.

Nekik is jár a megértés, a jó szó, az elégséges fizetés.

A pedagógusnak észre kell vennie kis tanítványa bánatos arcán az otthoni légkör gondjait. 
A vele való törődés annyira kell, mint egy falat kenyér.

Az autóbusz vezetője se felejtse el, hogy nem csak a fizetéséért dolgozik, hanem sáfárként azért, hogy az utasok célhoz érkezzenek.

A többi hivatásban dolgozó is gondoljon a "fogyasztókra", akik megvásárolják s viselik az elkészült ruhát, akik beköltöznek a felépített hajlékba.

Ez a tudat elűzheti a monoton munka egyhangúságát, még új ötletekhez is segíthet.

Minden sáfár kísértése az, hogy az Isten háza népére úgy néz, mintha a sajátja lenne.

Porkoláb lesz vagy rabszolgahajcsár. 
Megrészegül a hatalomtól, megfosztja jogaitól a másikat, megrövidíti adagjait.

Egyszer váratlanul megjön mindnyájunk gazdája, s a hűtlen sáfár bajba kerül!

Akire sokat bízott az Isten, attól többet kér számon.