Diktátor, lábtörlő vagy diplomata? (2)
„Apja azonban életében sohasem vetette szemére, hogy miért tesz ilyet.” (1Királyok 1:6)

Az engedékeny stílus. Az ilyen szülőnek nagyon kevés szigorú szabálya van, a szabályok, mércék, döntések értelmét elmagyarázza a gyermeknek. Meghallgatja a gyermek véleményét és ötleteit, és bevonja őt a döntéshozási folyamatba. Erőfölény helyett érvelést használ, fenyegetés helyett megbeszéli gyermekével a várható kilátásokat. Sajnos csak kevés háztartási munkát követel meg a gyermektől, ezzel megtagadja tőle a lehetőséget arra, hogy a maga részével hozzájáruljon, és megtanulja az együttműködést. Megkönnyíti a gyermek dolgát, átvállalja a feladatot, ezért aztán a gyermekek úgy tekintenek rá, mint segédeszközre, állandóan megcsapolható forrásra. Az ilyen otthonokban a gyermekek saját szabályaik szerint döntenek a lefekvési időről, barátokról, öltözködésről, internet használatról, stb. A stílus előnye, hogy az ilyen szülők sosem nyomják el, nem értékelik le gyermekeiket, ötleteiket és kilátásaikat, nem hozzák őket zavarba, nem szégyenítik meg, nem éreztetik velük azt, mintha csődtömegek lennének. Inkább bátorítják újításaikat, kezdeményezőkészségüket. Példát adnak megbocsátásból, türelemből és rugalmasságból. De nézzük meg a negatívumokat is! Mivel nincs szülői útmutatás, és kevés a követelmény, ezért a gyermekek felkészületlenül érkeznek a nagybetűs élet világába. Hiányzik mindaz a struktúra, a szabályok és határok, melyekre szükség van a kapcsolatokban és a munkahelyen. Az ilyen környezetből jövő gyermekek nehezen tudják elfogadni a „nem” szót. A szülői példa hiánya miatt nem ismerik, milyen az egészséges vezetés és döntéshozás, ezért nem motiváltak, mindig valamilyen „kezdő löketre” van szükségük ahhoz, hogy bármerre is elinduljanak. Az engedékeny nevelés sok pozitív jellemvonás kialakulását elősegíti, talán boldog gyermekeket is nevel, akik azonban mégis veszteséget szenvednek teljesítőképességben és kapcsolataikban.