„Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.” (1Mózes 32:31)

A változáshoz együttműködés kell. Isten abban a pillanatban elkezdte megváltoztatni Jákóbot, amikor az elismerte, hogy kicsoda, és elkezdett együttműködni Isten tervével. Jákób az a helyet, ahol az angyallal küzdött, Penúélnak nevezte el, ami azt jelenti: „Isten arca”. Előbb vagy utóbb mindannyiunknak szembe kell néznünk Istennel, és ha ezt megtesszük, akkor tud Isten megváltoztatni. Isten lényegében ezt mondta Jákóbnak: „Most már rátérhetünk a dologra. Bízz bennem, és működj együtt velem! Előidézem a változást, amit szeretnél, és megáldalak.” Figyeld meg, Isten nem azt mondta: „Igyekezz minden akaraterődet felhasználva tökéletessé válni.” Ez nem működne, és Isten jól tudja ezt. Az akaraterő önmagában nem hoz tartós változást életünkbe, csak a külső tüneteket kezeli. Tartós változást csak a belső motiváció hoz, és Isten ezen dolgozik. Jákóbnak azt mondta: „Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel” (1Mózes 32:29). Jákób többé már nem lehetett ugyanaz. Ha átéljük a személyes találkozást az élő Istennel, az megváltoztat minket. Isten Jákóbot csalóból fejedelemmé változtatta. Látta a benne rejlő lehetőséget, túllátott a kemény és agyafúrt fickónak mutatkozó külsőn. Isten látta Jákób gyengeségeit, de belátott a felszín alá is: „Jákób, ez nem a te igazi valód, igazából te Izráel vagy – egy fejedelem.” Ugyanez igaz ránk is: „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” (Róma 8:16–17). Pál szavaival: „Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára” (Filippi 1:6).