A Szent Biblia olvasói.

Úton a menny felé,,

3 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

network.hu

ÚTON A MENNY FELÉ

A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az útipoggyászával, egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és helyet foglalt egy nem egészen teli fülkében. Kutatva figyelt körül, és jól megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak.
Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úti csomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludnia? A kalauz barátságosan igennel felelt, de utána látni akarta a jegyét.
A kislány így felelt: – Nincs jegyem. – Hová utazol hát? – faggatta a kalauz. – A mennybe megyek – hangzott a válasz. A férfi körülnézett, és csodálkozva válaszolt: – Igen? És ki fizeti a vonatjegyedet? – Az Úr Jézus – felelte a kislány, és tovább kérdezősködött. – Ez a vonat nem a mennybe megy? Az Úr Jézus nem utazik rajta? – Azt hiszem, nem – válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyíltszívűsége. – Miből gondoltad egyáltalán, hogy ez a vonat oda megy? – Mert édesanyám gyakran énekelt egy vonatról, amely a mennybe megy, és az Úr Jézus kifizette az útiköltséget mindenkiért, aki azon utazni akar. De most már nem tudja többé énekelni, mert nemrég meghalt. Ezért elhatároztam, hogy utána utazom, hogy ismét együtt legyek vele. Nem ismeri a dalt a vonatról, ami a mennybe megy? Nem énekli a kislányának, hogy el tudjon aludni? Vagy nincs is kislánya? – kérdezte a kicsi.
Ezt a kalauz csendben végighallgatta, majd megindult hangon válaszolt:
– Volt egy kislányom, körülbelül olyan idős, mint te, de már meghalt. Talán ő is a mennyben van.
– És most a bácsi odautazik, hogy viszontlássa? – kérdezte a kislány nagy együttérzéssel.
Néhány utas érdeklődve hallgatta a nem mindennapi beszélgetést. Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseitől. Valaki ezt mondta: – Ez egy angyal! – Nem, Kati vagyok. Az angyalok az Úr Jézusnál vannak a mennyben. Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat: – Mindannyian a mennybe utaznak? Annak nagyon örülnék! Anyukám azt mondta, hogy aki valóban hisz az Úr Jézusban, minden nehézség nélkül a mennybe kerül. – Édesanyád biztosan jó asszony volt- szakította félbe az egyik utas a kislányt. A válasz furcsa volt: – Az én anyukám azonban sohasem akarta, hogy valaki azt mondja neki, hogy jó. Mindig azt mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül Isten, és hogy nem azok az emberek jutnak a mennybe, akik azt hiszik, hogy jók, hanem azok, akiknek az Úr Jézus megbocsátotta a bűneiket.
A kislány kék szemét a kalauzra emelte: – De még mindig nem mondta meg a bácsi, hogy a mennybe utazik-e? Nem akarja viszontlátni a kislányát? Vagy nem hisz az Úr Jézusban? A kalauz csöndben állt, és nem tudta, mit kezdjen a gyermekkel. Közben az egyik utas értésére adta, hogy kifizeti a kislány jegyét. A kalauz azonban így felelt: – Meddig vigyük magunkkal ezt a gyermeket? Nem hagyhatjuk, hogy valahol csak úgy kiszálljon. Mi lesz vele? A kislány tovább kérdezgette: – Mit mondjak a kislányának, ha találkozom vele? Mondjam azt neki, hogy apukája most nem tud a mennybe jönni, de később eljön őt meglátogatni? A kalauz megrendülve hallgatott.
Az egyik utas, aki elmesélte ezt az esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor a lakóhelyére ért, és le kellett szállnia. Később azonban megtudta, hogy Kati dolga jól végződött. Valaki oltalmába vette, hazavitte, ahol a hozzátartozói már aggódtak miatta. A kislány ugyanis előzőleg semmit sem mondott nekik tervezett mennyei utazásáról.

Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt. De jobb lenne eltűnődnünk, hogy vajon a mi életünk „vonata” a megfelelő irányban halad-e, és ismerjük-e a célállomást? Hová vezet életünk útja? Eldöntöttük már, hogy mi az úti célunk?

ismeretlen szerző

Címkék: varga zoltánné.