ÚTMUTATÓ MAGYARÁZATA 2019.06.08.

ÁLDOTT AZ ISTEN, A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS ATYJA, AKI MEGÁLDOTT MINKET MENNYEI VILÁGÁNAK MINDEN LELKI ÁLDÁSÁVAL KRISZTUSBAN ( Efézus 1,1-23 )

Pál apostol nagy szeretettel és hatalmas áldások ígéretei között köszönt minket is. Nem csak földi, de LELKI áldásról is beszél. Isten dicsőítésével kezdi, és mint vezérmotívum ez vonul végig az egész levélen. ISTEN DICSŐSÉGE GAZDAGSÁGÁT LÁTJA, ez örvendezéssel tölti el és bizonyságtételre: magasztalásra és hálaadásra késztet ,amit , „LELKI ÁLDÁS ”-nak nevez. Mi szóval áldunk, Isten áldásai ellenben tettek, itt közelebbről: a megváltás hatalmas tényei. Az ószövetségi áldások inkább anyagi természetűek az ígéret földjére vonatkoznak, az apostol viszont kimondottan LELKI TERMÉSZETŰRE gondol. Mert a lelki áldás lehet anyagi természetű is, a lényeges, hogy Istennel való megbékélésüket és az emberekkel való jó viszonyukat munkálja. Vannak a gondviselés Istennek is áldásai, az eső, a mindennapi kenyér, de itt elsőrendűn az ÜDVÖSSÉGRE vonatkozó áldásokról van szó, MELYEKET a SZENTLÉLEK TESZ HOZZÁFÉRHETŐVÉ a HÍVEK SZÁMÁRA. Isten Krisztusban áldotta meg őket. Nélküle semmi, A „KRISZTUSBAN ” kifejezésnek itt és az egész levélben különleges jelentése van. Krisztus úgy körül fogja az egyháznak, a maga testének igazi életét, hogy annak tagjai Vele szoros lelki közösségben, valósággal Benne élnek, mint egy „inkluzív személyiségben” (Gal 2:20) "ÉLEK PEDIG TÖBBE NEM ÉN, ÉL BENNEM A KRISZTUS..." Istennek az volt a kifejezett akarata, hogy sok fia legyen, minden népből és nyelvből, hogy ő azoknak Atyjuk, megváltó Istenük lehessen. Miért határozott így? „KEGYELME DICSŐSÉGÉNEK MAGASZTALÁSÁRA, mellyel megajándékozott minket a Szeretettben”(6. v.). HOGY KEGYELMÉNEK HÍRE LEGYEN, dicsősége kinyilváníttassék, ismert legyen. A világban azonban, mondja Kálvin, Isten dicsősége elrejttetik, vagy csak nagyon töredékes módon nyilvánul meg. Isten azonban „jelt ad” a világnak az Ő dicsőségéről azáltal, hogy övéi életét kegyelmesen megújítja, mássá, szeretetteljessé teszi. Ezért vannak ők maguk (Mt 5:16), ezért van az egyház, istentisztelet, minden szolgálat, hogy „az Úrnak dicsőség adassék, az Ő szent neve magasztaltassék”, miként a zsoltáros mondja. Az egész szakasz értelmét meghatározza az, hogy Isten nevéhez mindig hozzátéve találjuk ezt a kiegészítést: „a Jézus Krisztus Atyja”. Így Isten neve nem fogalom marad csupán, hanem olyan életvalóság lesz, aki közel jött és hozzáférhető lett az igében, a kijelentésben, a Fiúban. Aki őt látja, látja az Atyát. Őt látni pedig azt jelenti, hogy abba a sajátos. viszonyba lépünk Istennel, amit az atya szó fejez ki, de ugyanakkor azt is, hogy uralma alá állunk, ítélő és könyörülő hatalma alá adjuk magunkat. Ahogy az apa élete a fiú életét, egész lényét meghatározza, ugyanúgy Isten is övéiét.                      MINDENNEK ALAPJA ISTEN SZERETETÉBEN VAN. Isten kegyelme megnyilatkozásának valóságos ráadása, hogy a bűnbocsánat mellé: bölcsességet és belátást, értelmet is ajándékoz, mellyel megragadhatjuk „akaratának titkát” Ez az ismeret „üdvösség ismerete” (Luk 1:77), ami a kiengeszteltetés odaajándékozásából, a bűnbocsánat feletti örvendezésből és Isten dicsőségének magasztalásából áll.Tudhatjuk az elhívásunk ismeretét, ami az Ő öröksége, dicsőségének gazdagsága a szentek között. És az Ő hatalmának fenséges nagyságát irántunk, kik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint.Ámen