2021.03.30. ÚTMUTATÓ  MAGYARÁZATA!
BIZONY MONDOM NÉKTEK: VALAHOL AZ EGÉSZ VILÁGON PRÉDIKÁLTATIK AZ EVANGÉLIUM, AMIT EZ ÉN VELEM CSELEKEDETT, AZ HIRDETTETIK AZ Ő EMLÉKEZETÉRE. ( Mát 26, 6-13 )
Az ILLATOS SZELENCE története van ma előttünk. A fejezet címe: Jézus megkenetése Bethániábana a poklos Simon hazánál. Abban az időben történt, hogy egy farizeus meghívta Jézust vacsorára. Az előkelő zsidók között meg szokott dolog volt egymást vacsorára hívni. Ilyen meghívást azonban csak előkelő, nevezetes személyek kaphattak. Az a tény, hogy Jézus ilyen meghívást kapott, mutatja Jézus társadalmi helyzetét. Nevezetes embernek számított. Származásra nézve ugyan egyszerű ember volt, lévén a názáreti ácsmester fia, de szereplése olyan visszhangot váltott ki országszerte, hogy mindenki kíváncsi volt rá. Simon farizeus nem adta meg az Úr Jézusnak a vendégnek járó tiszteletet, nem köszöntötte csókkal, nem mosta meg a lábát mikor megérkezett és nem kente meg fejét olajjal. Egyrészt kedvesnek mutatta magát, de másrészt lenézte Jézust és nem tartotta Mesternek. Az asztal U-alakú volt: hajlatában középen ült a házigazda, mellette a legelőkelőbb vendégek, a többiek pedig az U hosszú szárai mentén. Az asztalhoz telepedést a szó legszorosabb értelmében kell venni, ugyanis nem ültek, hanem hevertek: díványokon, vagy alacsony padokon. Hogy Jézusnak hol jutott hely, nem tudni. Már javában folyt a vacsora, amikor váratlanul belépett egy nő. Akkoriban nagyon szokatlan volt, hogy asszony mutatkozzék a vendégek között vacsora alatt. Ez az asszony azonban nem tartozott a háznéphez, hanem idegen volt, úgy kellett tehát valósággal belopóznia a házba. Az pedig, hogy a vendégek közé belépett, egyenesen felháborító dolognak számított. Ráadásul nem kevesen ráismertek: utcanő volt, foglalkozásszerűen bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus Simon farizeus házában vacsorázik, nem tudta türtőztetni magát s addig ügyeskedett, amíg bejutott a vacsorázó helyiségbe. Megjelenése általános elképedést váltott ki. Csak fokozódott ez, amikor látták, hogy az asszony elővesz egy alabástrom SZELENCÉT, amelyben drága, ILLATOS OLAJAT szoktak tartani, és megy Jézus felé. Mielőtt Jézushoz ért volna, zokogni kezdett, a zokogástól nem is tudott értelmes szavakat kimondani: csak ráborult Jézus lábára és a könnyeivel öntözte, kibontott hosszú hajával szárazra törölte, majd megcsókolta Jézus lábát és rákente a szelence tartalmát. Közben állandóan sírt a hálától és a bűnei miatt. A vendégek hang nélkül nézték a megrázó jelenetet. Jézus maga is némán tűrte, hogy a bűnös nő mindezt megtegye. Az asszony úgysem volt olyan lelki állapotban, hogy bármit is megérthetett volna abból, amit Jézus mond neki. Jézus rápillantva Simon farizeusra, látta annak megbotránkozását és bosszúságát a botrányos esemény miatt. Jézus szinte olvasott Simon szívében: ha ez igazán próféta volna, akkor tudná, miféle nő ez. Simon nem értette, miért tűri, el Jézus az asszony viselkedését s miért nem utasítja el magától. Jézus odafordult az asszonyhoz és, hogy megerősítse hitében, így szólt hozzá: MEGBOCSÁTTATTAK A TE BŰNEID. EREDJ EL BÉKESSÉGGEL.
JÉZUS MONDJA: NEKI SOK BŰNE BOCSÁTTATOTT MEG, HISZEN, NAGYON SZERETETT. AKINEK PEDIG, KEVÉS BOCSÁTATIK MEG, KEVÉSBÉ SZERET. ( Máté 26, 6-13 ) )A nagy szeretet és hála a bűnbocsánat elnyerését bizonyította. Aki sok bűnére kapott bocsánatot, annak sok szeretet van a szívében, aki pedig kevés bűnére kapott bocsánatot, annak kevés hála és szeretet van a szívében. Az asszony úgy mehetett el onnan, mint akinek minden adósságát, tartozását eltörölte az Isten.
Jézus látja a szívünket és ahol őszinte megbánás van, akinek már fájnak, a bűnei le lehet tenni Jézus lábaihoz a kereszt alá. Megindul Jézus szíve minden őt kereső bűnös ember felé. Amikor Jézus a bűnökről beszél, nem „beletaposni” akar nyomorúságunkba, hanem a szabadulást ajánlja! A bűnök bocsánata nem a reménység tárgya, hanem a hálaadásé. Nem kieszközölt, hanem megköszönni való. Olyasmi, amit Krisztus már megszerzett, kereszthalála által, bűnünk büntetését Jézus szenvedte el: nekünk csak el kell fogadnunk, el kell hinnünk, hogy Istennek ama Báránya elvette a világ bűneit, a miénket is...s enyémet is, ingyen kegyelemből. Mikor adtunk hálát megbocsátott bűneinkért utoljára?
S hisszük-e, hogy az általunk nem szeretett embereknek is megbocsátott?