ÚTMUTATÓ MAI MAGYARÁZATA 2019.02.04.

EGYIKÜK PEDIG, AMIKOR LÁTTA, HOGY MEGGYÓGYÚLT, VISSZATÉRT, ÉS FENNHANGON DICSŐÍTETTE ISTENT.( Luk 17,1  A tíz leprás gyógyítása. Jézus tanítványaival elindult Galileából Jeruzsálembe. Egy faluban tíz leprással találkozott, akik kiközösítve éltek, mert gyógyíthatatlan fertőző betegségtől féltek az emberek.Bizonyos távolságra tőle megálltak, és kiáltozva kérték: MESTER KÖNYÖRÜLJ RAJTUNK! A 3Móz 13-ban megtaláljuk, hogyan kellett viselkedniük a leprásoknak. Nem lakhattak a falvakban vagy városokban (46.v). Nem mehettek közel az emberekhez, mivel betegségük fertőző volt. Ha megláttak valakit, azt kellett kiáltaniuk: „Tisztátalan, tisztátalan!”, és el kellett takarniuk bajuszukat egy kendővel (45.v.). A kendő arra szolgált, hogy a fertőzés ne terjedjen a szájukon keresztül (nyál), de egyúttal annak a jele is volt, hogy szégyellték magukat (lásd Mik 3,7).A leprások távol álltak meg. Tudjuk, hogy ez kötelező volt számukra.A tíz leprás tudta, kicsoda Jézus, és mire képes. Hiszen már oly sok embert meggyógyított. Nem lenne csoda, ha rajtuk is segítene. A legmegfelelőbb módon kiáltottak, hogy segítségét kérjék: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”Amikor Jézus meglátta őket, azt mondta nekik: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.”Meg kellett mutatni magukat Jeruzsálemben a papoknak. Készek voltak erre, ennyire bíztak Jézus szavában. Csak azokat nyilvánították a papok tisztának, akik teljesen meggyógyultak a leprából. És ebből a szörnyű betegségből való gyógyulás szinte sohasem fordult elő.Már útközben megtisztultak. A kilencet ez sietésre sarkalta. Gyógyulás! Gyorsan a papokhoz és azután haza! Ugye, érthető? De megfeledkeztek jótevőjükről. Nem ez történik gyakran, ha egy beteg meggyógyul?Az egyik meggyógyult leprás visszatért jótevőjéhez. Dicsőítette Istent, neki adott dicsőséget gyógyulásáért. Így kell hálásnak lenni a gyógyulásért, vagy Isten más jótettéért.Megszégyenítő a kilenc számára, hogy az egyetlen hálás egy idegen, méghozzá samáriai volt. Ez kitűnik Jézus kérdéséből: „Hol van a többi kilenc?” Jézus kijelenti, hogy a samáriait hite tartotta meg. Tehát nemcsak testi gyógyulásban részesült. A többiek is bíztak Jézus szavában, ezért indultak el a papokhoz, de csak a betegségükkel törődtek. Ez a samáriai viszont meggyógyult és megtartatott! Vagyis bűnei (a belső lepra) miatt is bocsánatot nyert. Örökre megtartatik. Rendkívüli jótéteményben részesült. A kilenc kimaradt ebből.Tulajdonképpen mindnyájan „a bűn leprásai” vagyunk (lásd Zsolt 51). És ahogy az anya és apa igazi lepráját öröklik a gyermekek, ugyanígy a lelki leprát is. Csak egyvalaki gyógyíthat meg bennünket, az Üdvözítő, az Úr Jézus. A görögben ugyanaz a szó jelenti a „gyógyulás”-t és „megtartás”-t. A gyógyulás és megtartás fedik egymást ebben a történetben is. Gyógyulás történt, de megtartatás is.Mi tudunk e hálásak lenni Istennek?A samáriai hálás volt Jézus iránt. Mindenért, amit ajándékba kapunk, hálát kell adnunk az Úrnak. UGYANIS NINCS SEMMINK, AMIT NE ÚGY KAPTUNK VOLNA. A hála megmutatása a legnagyobb tisztelet a minden jó Adományozójával szemben.Az őszinte hála szerény elfogadása a felebaráti szeretet egyik formája. Természetesen annak, aki ad, nem kell elvárnia a hálát.Vizsgáljuk meg az életünket ,tudok igazán hálás lenni az Úrnak, aki nem csak a "lelki bűn leprájából" tud meggyógyítani, de testi gyógyulást is kész megadni, annak a hitből kéri. Legyünk hálásak, mert semmi sem természetes, felűről való ajándék a mi Urunktól.Ámen