gyszer egy ismeretlen igehirdetőt hallgatva azt mondtam: ezeket csak én tudhatom magamról. Aki itt most beszél, az nem ez a fiatalember, hanem úgy látszik, mégis igaz, amit mond: az élő Jézus Krisztus, aki ismer engem, Ő leplezett le, és Ő kínálja ezt a megoldást is. És amikor kipróbáltam, hogy működik-e az a megoldás, akkor megfordult az életem. Azóta bizonyos vagyok abban, hogy Jézus él. Ha pedig él, akkor fel kellett támadnia, mert sokan látták, hogy valósággal meghalt azon a péntek délutánon, hiszen dárdával még a szívburkot is átszúrták a rómaiak a biztonság kedvéért.Jézus él. Éppen ezért ma arról szeretnék beszélni, hogy mi következik abból, ha valakinek a szívében ez a csendes bizonyosság megszületik: én hiszem, hogy Jézus feltámadott és él. Csak egészen röviden említem meg, hogy mi következett ebből akkor, és részletesebben azt, hogy ma.Az akkoriaknak Jézus feltámadása volt a legmeggyőzőbb bizonyíték az Ő istensége mellett. A feltámadás tényének a rendkívülisége hitelesítette mindazt, amit Jézus mondott és cselekedett. Az, hogy Ő valóban Isten Fia, Ő a megígért Messiás, benne valóban a Mindenható hajolt közel hozzánk, hogy segítsen rajtunk. Az Ő feltámadása után ezt nehéz volt kétségbe vonni.De mit jelent nekünk, mai embereknek az, ha valaki komolyan veszi, amit itt most olvastunk a Bibliából, hogy a mi Urunk valóban feltámadt és ma is él?Amit innentől kezdve mondok, az az én személyes hitvallásom és tapasztalatom is, amit ugyanígy látok sok-sok hívő testvérem életében.Mindenekelőtt azt jelenti, hogy egy láthatatlan, de az életünkben valóságosan jelenlevő élő személlyel van közösségünk. Azt jelenti: tartozom valakihez. Nem gazdátlanul őgyelgek az élet országútján, nem vagyok kiszolgáltatva senkinek és semminek - önmagamnak sem. Van egy biztos pont az életemben, ami nem változik. Van valaki, akit mindig ugyanott és ugyanúgy megtalálhatok, és az Ő jelenléte védelmet is jelent, és a felelősségemnek is ez a forrása.Védettséget jelent, mert tudom, hogy neki adatott minden hatalom mennyen és földön, és engem mindenkinél jobban szeret. Ugyanakkor neki vagyok felelős mindenért, az Ő színe előtt zajlik az életem. Neki akarok tetszeni. Tudom, hogy minden tanácsa a javamat szolgálja, éppen ezért teljes bizalommal nemcsak engedem, hanem kérem, hogy irányítsa az életemet, a gondolataimat, az akaratomat. Parancsait ezért veszem komolyan. Minden helyzetben számolok vele, és számítok rá.Azt is jelenti ez a közösség, hogy folyamatos beszédes viszonyban vagyok az én élő Urammal. Bármikor, bárhol megszólíthatom imádságban és Ő életjeleket ad magáról, tehát bizonyos lehetek abban, hogy nem a levegőbe száll el, amit mondtam, hanem eljut Őhozzá.Tevékenyen részt vesz az életemben. Például: folyik egy kényes, nehéz tárgyalás, ami közben észreveszem, hogy a partner ártani akar a gyülekezetnek. Akkor szabad Őt megkérnem magamban: Uram, adj bölcsességet, ezt a rosszindulatú embert meg hangold jóakaratra. És egyszer csak megfordul a tárgyalás légköre, és a végén még használ is az illető a gyülekezetnek.De ugyanígy számítunk a másokért végzett lelki munkában is az élő Jézusra. Úgy, ahogy azt a Márk evangéliuma utolsó mondatában olvassuk. Ami arról szól, hogy a tanítványok elindultak, hogy Jézusról bizonyságot tegyenek, az "Úr pedig együttmunkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel." Ők csak elmondták, amit tudtak Jézusról, de közben a feltámadott Krisztus munkálkodott azokban, akik hallották azt, amit ők elmondtak. Ámen