Jézus csodái
Simon anyósának meggyógyítása 2. rész
(Máté 8, 14-17; Márk 1, 29-31; Lukács 4, 38-40)

A csoda híre szorosan követi egy másikét, ami ugyanazon a napon történt. A hír folyamatosan terjedt, hogy "napnyugtakor" vagy ahogy Márk jelzi, "estefelé pedig, amikor lement a nap, sok megszállottat vittek Hozzá, Ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan szellemeket, és minden beteget meggyógyított". Csak a nap lenyugvása után vagy miután lement a nap, vitték betegeiket Jézushoz. Hammond és Olshausen feltételezi, hogy vártak, amíg a nap melege elmúlik, mert ezek a betegen nem tudták volna elviselni. Mások feltételezik, hogy a nap szombat volt (vesd össze: Márk 1,21. 29. 32), nem akarták megszegni a szent nyugalmat. Khrüszosztomosz egy alkalommal itt általánosabb a hit bizonyítékát és az ember buzgóságát látja, akik még amikor a nap elmúlt, akkor is tódultak Krisztushoz és letették Előtte betegeiket, hogy meggyógyulhassanak. Mindez azért történt, mondja Máté, "hogy beteljesedjen az Ézsaiás próféta által mondottak: Erőtlenségünket Ő vette fel, és betegségeinket Ő hordozta." A "beteljesedjenek" többen bizonyítékként használták arra nézve, hogy Máté nem látott semmi utalást az idézett ézsaiási fejezetben (Ézsaiás 53,4) Krisztus helyettesítő és engesztelő munkájára. Még azt is megengedi, hogy abban egy Róla szóló prófécia van arról, hogy eltávolítja a világ baját, de nem úgy, hogy maga kerül bajba azért, hogy így eltávolíthassa. Kétségtelenül, van itt néhány nehézség ebben az idézetben. Az első az, hogy Máténak miért kell mindezt kapcsolatba hoznia az emberek testi betegségeinek gyógyításával. A második pedig az, hogy miért kell itt bármivel több beteljesedésnek lennie, mint Krisztus földi szolgálatának minden más részében? E nehézségek közül az elsőt könnyen meg lehet oldani. A kapcsolat annyira közvetlen a bűn és a szenvedés, a halál és a betegség (halál kezdete) között, az annyira közvetlenül a bűn következménye, a jaj minden súlya, ami a világra nehezedik bizonyos értelemben, annyira büntetés jellegű, hogy a Messiást a saját munkájában lehet látni, amint beteljesíti az előtte elhangzott próféciákat akár a bűnt, akár a betegséget, szomorúságot és fájdalmat távolítja el, ami mind a bűn következménye. A második kérdés inkább zavaró. Milyen igazi értelemben állítható, hogy Ő viselte a betegségeket vagy maga vette fel a nyomorúságokat, amiket orvosolt? Ámen!