Az Úr Jézus csodáinak szellemi tanítása 17. rész
A leprás megtisztulása (3Mózes 14) 3. rész

Végül elérkezett "a hetedik nap", a hét első napja. Számunkra ez a vasárnap. Ezen a napon az összes áldozatot be kellett mutatni: egy áldozatot a vétkekért, a hibákért; egy áldozatot a bűnért, még a természetért is; egy égőáldozatot és egy ételáldozatot az oltárra. A bűnért való áldozati vérből vegyen a pap és a megtisztítandó jobb fülcimpájára, jobb hüvelykujjára és a jobb lába hüvelykjére tegyen egy kicsit. Fontos, hogy megértsük, Krisztus vérének engesztelést kellett szereznie mindazért a rosszért, amit hallottunk, minden helytelen cselekvésért, amiben részt vettünk, ahová a lábunk elvezetett, ahol beszennyeződtünk. De nemcsak a negatív oldal van. A pap ezután veszi az olajat és ugyanazokra a helyekre ráhinti a vér fölé. Az olaj a Szent Szellemet ábrázolja mindenütt az Igében. A Szellem azért adatik a hívőnek, hogy az élet átformálja. Ezentúl megtanul hallgatni a Szellem által, cselekedni a Szellem által ás Szellemben járni. És ez még nem minden. A megmaradt olajat a pap a meggyógyult ember fejére keni. A Szellem ellenőrzi, irányítja a hívőt és elvezeti minden igazságra. Ebben van a "felszabadítás", "a bővölködő élet" és a Krisztusban való "szabadság" titka. Ebbe helyez bele Krisztus minket. Tehát mindezek elvégzése után az ember tiszta lett. De még valamit kellett tennie a papnak: az égőáldozatot és az ételáldozatot is fel kellett tennie az oltárra (3Mózes 14,20). Az előző arra emlékeztet, hogy Krisztus, "Aki szeretett minket, önmagát adta értünk, mint ajándékot és áldozatot Istennek kedves, jó illatot". Az ételáldozat pedig Jézus tökéletes életének adományaként való kiábrázolását jelenti. Ez "az áldozat Istennek" teljesen elégett az oltáron. Íme, az istentisztelet az Isten, az Atya előtt. Hálát adhatunk, hogy megmentettünk, áldhatjuk Istent mindazért, amit Krisztusban a tett értünk, megköszönjük minden jótéteményt, melyekkel elhalmoz bennünket. De van magasabb fokú istentisztelet is: Felemelni azt és rámutatni az Atya előtt arra, aki tökéletesen betöltötte az Ő akaratát, és önmagát adta oda "jó illatú áldozatul Istennek". Több énekünknek ez a témája: Krisztus áldozata, szenvedése, kereszthalála. A földi énekek gyakrabban szólnak rólunk, mint pl. a Jelenések 1,5-öt idéző ének: "Annak, Aki minket szeretett, Aki minket megmosott bűneinkből az Ő vérében.... Neki legyen dicsőség!" - de a mennyei "új ének" majd Őróla fog szólni, ahogy a Jelenések 5,9 verse mondja: "Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit, mert megölettél és megváltottál minket Istennek a Te véred által, minden ágazatból, nyelvből és népből és nemzetből." A megváltottak Isten számára lettek megváltva, "hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben a Gyülekezetet úgy, hogy... legyen szent és feddhetetlen" (Efézus 5,27). Ámen!