Jézus csodái
A tengeren járás 6. rész
(Máté 14, 22-33; Márk 6, 45-52; János 6, 14-21)

"Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen és Jézus felé ment." Ameddig az Úrra nézett és egyedül Őrá, Ő is képes volt járni a tenger hullámzó felszínén, hogy taposson a vizeken, amik neki sem voltak hullámok. Amikor a test és a vér tanácsát fogadta el, amikor látott valami mást Jézuson kívül, vagyis "amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg!" Aki azt gondolta, hogy bemutatót rendez bátorságból, ami felülmúlja az övékét az összes többi tanítvány előtt, most mindnyájuk jelenlétében rémületét árulja el. Meg kell vallania gyengeségét, pedig előbb arra gondolt, hogy bemutatja hitét saját erejéből. Péternek arra kell figyelnie, Aki nem engedi meg, hogy teljesen elessen. "Uram ments meg!" Erre rögtön választ kap. "Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt." Aztán milyen kegyesen dorgálja: "Kicsinyhitű!" Nem azt mondta, hogy nincs semmi hite. Aztán ezt mondta: "miért kételkedtél?" Nem azt, hogy miért jöttél ide? Inkább azt vizsgálja, hogy mit fog majd tenni bátorságában a jövőben. Meg akarta neki mutatni, hogy miként tehet meg mindent Krisztus ereje által. Azt, hogy nem abban tévedett, hogy túl sokra vállalkozott, hanem abban, hogy túl kevéssé hagyatkozott arra az erőre, ami diadalmasan átvezette mindenen. Amikor ez a fenntartó kéz helyreállítja a félénk tanítvány bizalmát, akkor érezteti meg vele, hogy valóban a lába alá tiporhatja a nyugtalan tenger hullámait, és csak akkor mondja a szelíd dorgálás szavait. A tanítvány bátorsága már visszatért annyira, hogy a Mester úgy beszélhet kétségéről, mint ami már a múlté: "Miért kételkedtél?" Mielőtt kétely támadt szívedben, jártál ezeken a hullámokon. Most, hogy hited visszatért, megint jársz rajtuk. Látod, ez nem lehetetlen. Ez csak akaratod hűségében rejlik. Minden lehetséges annak, aki hisz. Ámen!