Jézus csodái
Ötezer ember csodálatos megvendégelése 3. rész
(Máté 14, 15-21; Márk 6, 34-44; Lukács 9, 12-17; János 6, 5-14)

János mindig gondosan elkerüli Ura szavainak félreértését (János 2,21; 21,22), mindenekfelett azt a fajtát, ami talán lealacsonyítónak tűnhetett volna tökéletes bölcsességére és szeretetére nézve. Ezért arról tájékoztat, hogy az Úr nem azért tette fel a kérdést, mintha valamilyen tanácsra lett volna szüksége, vagy mintha tényleg bármilyen zavarban lett volna: "ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert Ő már tudta, mit fog tenni", ami helyesen adja vissza az eredeti szót legenyhébb értelmében (vesd össze: 1Mózes 22,1). Ezzel próbára tette őt, hogy vajon milyen mértékben hisz abban a Mesterben, akit már elismert mint "Akiről Mózes írt a törvényben, Akiről a próféták is írtak" (János 1,45). Fülöp ezzel azonnal a nagy tetteket idézte emlékében, amelyeket Mózes tett valamikor, amikor kenyeret adott a népnek az égből a pusztában, és azt a jelentős csodát amit Elizeus tett, jóllehet később fokozatban (2Királyok 4, 43-44). Látnunk kell most már, hogy Fülöp fel tud-e emelkedni olyan magasra, hogy elhiggye, hogy Akit Krisztusnak ismert el, az nagyobb, mint Mózes vagy a próféták és betöltheti a jelenlegi hiányt. Nem tudjuk megmondani, hogy miért emelte ki Fülöpöt bizonyítékul, de bármi legyen is az indíték, nem erre épít. Bármilyen hosszan is volt már Jézussal, még nem látta, és később sem az Atyát a Fiúban (János 14,9). Nem érti, hogy az az Úr, Aki szolgál a földön, ugyanaz, Akire minden teremtmény vár, Aki "megnyitja kezét, és betölti az élőket mind bőséggel", Aki fenntartja őket a világ teremtése óta, és Aki ezért táplálhatja ezt a néhány ezret, akik azon a napon még inkább függnek bőségétől. Ő nem tud elképzelni semmilyen más utánpótlást, csak azt amit természete eszköz tud létrehozni és azonnal a lényegre tér: "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset". A megnevezett összeg sokkal több annál, mint amennyit az átlagember zsebe megengedhet. Ámen!