Sámuel kijelentést kap
(1Sámuel 3. fejezet)

A gyermek Sámuel továbbra is szolgálta az Urat Éli mellett. Akkoriban igen ritkán volt az Úrnak kijelentése. Történt egyszer, amikor Éli a megszokott helyén aludt (látása pedig már elhomályosodott), és az Úr lámpásait még nem oltották el, hogy az Úr megszólította Sámuelt. Sámuel az Úr templomában aludt, ahol Isten ládája volt. És Sámuel azt mondta: - Itt vagyok. - És máris szaladt Élihez. - Itt vagyok - mondta -, mert hívtál engem. Éli pedig azt felelte: - Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le. Sámuel pedig elment, és lefeküdt. És az Úr megint szólította: - Sámuel! Sámuel felkelt, átment Élihez, és azt mondta: - Itt vagyok, mert hívtál. És Éli azt felelte: - Nem hívtalak, fiam, feküdj le. És az Úr harmadszor is szólította, Sámuel pedig harmadszor is Élihez ment, de Élinek akkor eszébe jutott, hogy az Úr hívja a gyermeket. Menj el, feküdj le - mondta Sámuelnek -, és ha szólítanak, így felelj: "Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!" Sámuel elment a helyére, lefeküdt, és akkor az Úr előjött megint, és megszólította: - Sámuel! Sámuel! Sámuel így felelt: - Szólj, mert hallja a Te szolgád! Az Úr ekkor ezt mondta Sámuelnek: - Véghez viszem azt, amit kijelentettem Élinek: Elítélem a házát mindörökre, mert fiai meggyalázták a szent hajlékot, és Éli, az atyjuk nem tesz ellenük semmit. Ezért megbüntetem a szent hajlékot, és Éli azon a napon hal meg, amikor fiai. Semmilyen áldozat nem törölheti el Éli fiainak álnokságát. Sámuel reggelig aludt, de nem akarta elmondani Élinek a látomást. Éli azonban hívatta, és megkérdezte: - Mit mondott neked az Úr? El ne titkold előlem! Büntessen meg az Úr most és ezután is, ha elhallgatsz valamit is abból, amit mondott neked! És Sámuel elmondott mindent; semmit sem hallgatott el Éli elől. Éli pedig azt mondta: - Ő az Úr, cselekedjen úgy, ahogy Neki jónak tetszik! Sámuel pedig felnőtt, és az Úr vele volt. És egész Izrael megtudta, hogy az Úr Sámuelt prófétájául rendelte. Ámen!