Jézus csodái
Ötezer ember csodálatos megvendégelése 2. rész
(Máté 14, 15-21; Márk 6, 34-44; Lukács 9, 12-17; János 6, 5-14)

Amikor kiment, nem a hajóból, hanem félrevonultságából azért, hogy kegyelmesen fogadja az ilyen nagy lelkesedéssel utána tódulókat, "meglátta a nagy sokaságot", amely várt Reá. Jelenlétük teljesen megakadályozta félrevonulási szándékát, de "Jézus örömmel fogadta őket, beszélt nekik az Isten királyságáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította". János nyilvánvalóan mellékesen jegyzi meg, hogy "közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe", amivel egyesek szerint azt kezdi magyarázni, hogy honnét gyűlt össze ez a nagy tömeg: úton voltak Jeruzsálembe, hogy ott megtartsák az ünnepet. Vajon mit kellett volna tenniük azon a félreeső helyen, ahova visszavonultak minden szokásos kommunikációs vonaltól? János másként indokolja ottlétüket: ott voltak, "mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett". Ha a páska itteni említésére magyarázatot kell keresnünk azon kívül, hogy az Úr szolgálatának a kronológiájában (időrendjében) jelöl egy pontot, akkor ennek más értelmezést kell adnunk. A csodára való felkészülést kissé másként mondja el a három előző evangélista, mint János. Szerintünk "Amikor esteledett, odamentek Hozzá tanítványai, és így szóltak Hozzá: Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba és vegyenek élelmet maguknak". Az első ajánlat itt a tanítványoktól jön, míg János szerint maga az Úr kérdezi Fülöptől: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?" (János 6,5). Ennek magyarázata először nehéznek tűnik, de mégis könnyen elvégezhető. Az Úr hagyta, hogy a feltételezett nehézség megoldásán gondolkodjanak az apostolok. Meg akarta láttatni velük, mint ahogy olyan gyakran történt, hogy nincs segítség a dolgok megszokott rendjében. Amikor ezt elismerték, csak akkor és nem hamarabb lépett be saját magasztosabb segítségével. Ámen!