Szellemisége, lényege 25. rész

Ézsaiás 63,14: "Mint a barmot, amely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr szelleme: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz!" Isten mondhatta volna, hogy vagyok, aki vagyok, tudom, hogy ki vagyok, ha ti nem tudjátok, a ti hibátok. De Isten 40 évig keményen dolgozott, hogy Izrael fiai rájöjjenek arra, hogy Istenük neve mennyire dicsőséges, milyen nagy. Minden ezt célozta. Ma is ez a célja. A nevét naggyá, dicsőségessé akarja tenni közöttünk. Isten körül van egy olyan tűz, lávatér, amely az ember számára életveszélyes, ez a szentség. Mi egy profán világban élünk. A szent előtti hely a hátsóudvar. Az embernek a profán világból be kell kerülni a szentségbe, mert e nélkül nem látjuk meg az Istent. Ehhez viszont az kell, hogy a neve szent legyen az életünkben. Sok csodát akar cselekedni, de mivel az emberekben nincs meg ez a nyitottság, az emberekben szubjektív fogalom van Isten nevéről, ki van üresítve a név a lelkükben és az elméjükben, ezért a keresztény életben alig történnek dolgok. Isten védelmezte ezt a nevet, hogy csak dicsőségben és tisztességben lássák. Isten kiválasztott egy földrajzi helyet, ahová helyezte a nevét. Mivel a világ ezzel szemben áll, nem tiszteli a hely kiválasztottságát, ezért van kibontakozóban egy mély világkonfliktus. 1Királyok 9,3: "És mondja neki az Úr: Meghallgattam a te imádságodat és könyörgésedet, amellyel könyörögtél előttem: Megszenteltem e házat, amelyet építettél, abba helyeztetve az én nevemet mindörökké, és ott lesznek az én szemeim, és az én szívem mindenkor." Ez a Templomhegy, Jeruzsálem. Isten elrendelte, hová fogja a nevét helyezni. Szeretném, hogy a neve az életemen legyen, mert akkor az Ő szeme és szíve is rajtam van. A világtörténelemben ez a legfontosabb kérdés most. Az emberek megszentségtelenítették a nevét a bűnökkel. Ha megszentségteleníted az Úr nevét az életedben, akkor az Úr neve nem segít neked, hanem a saját magad erejére vagy hagyatkozva. Nem tud jelenvalóvá lenni a neve az életedben. Ámen!