Minden csoda megtapasztalása előtt el kell jutnia egy embernek arra a pontra, hogy a maga ereje kevés, hogy nincsen elegendő belőle! Enélkül teljes a csődbejutás. Nem lehet addig egy üvegbe vizet tölteni, amíg tele van az üveg valami mással! Előbb ki kell önteni azt a mást! Ki kell üríteni az üveget, s csak azután lehet bele vizet önteni! Mindig baj van, ha egy ember lelke, önzéssel, bűnökkel, büszkeséggel van tele! -„Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás - tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak. ( Jn 21, 1 – 14 )
A fáradt, kedvetlen tanítványok azt hiszik, valami idegen vándor kér tőlük enni. De, hiába kér tőlük, nekik sincs! Szomorú, hogy egész éjszakai fáradság után sincs semmi nekik! Erre a nincsen - re vár Jézus! Ez ma is így van. Ma Jézus minden embertől azt várja, hogy egyszer szívből beismerje, hogy kimerült, fáradt, csalódott, reménytelen, stb. és tudja mondani azt, hogy “nincsen”. Nincs neki, amit kér Jézus! Boldog az az ember, aki a saját lelki ürességet valóban felismeri. Amikor a tanítványok engedelmeskednek Jézusnak, megtörténik a csoda: „Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól”. Ahhoz, hogy igazi eredménye legyen a munkánknak, valami más, illetve Valaki más is kell hozzá! Mert van amit az ember már nem tud beleadni az életbe, ami már nem tőlünk függ! Mert a több, mindig felülről, az Istentől jön! Igen, az életünk sikerességéhez, kell az Isten és az Ő áldása!