ÖRÖMÖT AD AZ ÚR

ÖRÜLJETEK AZ ÚRBAN MINDENKOR! ISMÉT MONDOM: ÖRÜLJETEK! ( Filipi4,  „MINDENKOR ÖRÜLJETEK ”! S bár valóban jó hallani ezt a bíztatást, néha az lenne a legtermészetesebb válaszunk, hogy most nem, most Uram ne haragudj, de képtelen vagyok örülni. Nem tudok örülni, mert a szívem tele van félelemmel, szorongással, kételkedéssel és nem tudom, hogy fogom megoldani ezt a helyzetet, most legszívesebben elbújnék minden ember elől, és talán még te előled is Uram. Igen, így áll a dolog. Nehéz igent mondani a felhívásra, hogy „mindenkor örüljünk”, mert ha a világra, az emberekre, vagy magunkra nézünk, sok minden másra van inkább okunk, mint sem arra, hogy örüljünk. Mégsem reménytelen dolog ez a felhívás. Hogy mire gondol Pál apostol, amikor a Filippi gyülekezet tagjainak ezt írja: „ÖRÜLJETEK AZ ÚRBAN MINDENKOR!”. Nagy titkot rejt ez a mondat. Sokan nem értik, de ézzük meg most közelebbről ezt a három szót külön-külön is, hogy sok mindent jobban megérthessünk a mi Istenünkről.ÖRÜLJETEK:Sokan gondolják azt a keresztyénségről, hogy az a folytonos önmarcangoló bűnbánat, és a komorság vallása. Pedig az evangélium görög szó azt jelenti: örömhír. Hogyan lehetnének akkor az örömhír birtokosai szomorú és öröm nélküli emberek? Miért gondolják azt sokan, hogy az öröm, a vidámság a templom falain kívülre való, s itt belül csak a komolyság, a komorság lehet az illő magatartás? Mindez egyáltalán nem így van. Isten felszólít minket: örüljetek! Már az evangélium nyitánya is ez: „Hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz, mert született néktek ma a Megtartó…” (Luk 2,10-11). És ez az öröm Jézus Krisztus megváltói működését végigkíséri. Öröm támad akkor, amikor bűnösöknek bocsánatot hirdet, és szörnyű lelki bilincsek hullnak le emberi szívekről.AZ ÚRBAN: Isten azt mondja, örülj ember, de amikor az örömöt keresed, keresd azt az Úrban. Az igazi, a teljes öröm csak Istennel kapcsolatban és csak Istennél található meg. Meg kell azt értenünk, hogy Isten nélkül és Krisztuson kívül nincs igazi és teljes öröm.Az Isten nélkül élő embernek is vannak örömei, csak az a baj velük, hogy ezekben az Isten nélküli örömökben mindig vegyül valami üröm is. Az Isten nélküli örömhöz mindig társul a bűntudat. Az Isten nélküli, magunk szerezte örömök, mindig csak múlandó örömök.MINDENKOR: Az Úrban örvendezni mindenkor arra tanít minket, hogy az ÖRÖM NEM TŐLÜNK ÉS NEM IS A KÜLSŐ KÖRÜLMÉNYEINKTŐL FÜGG . A „MINDENKOR ” azt jelenti, hogy az örömömet nem veheti el más ember. Mindnyájunk környezetében akad bizonyára olyan ember, aki a szavaival, magatartásával vagy csak a puszta jelenlétével képes elvenni a jókedvünket. Tele van a világ olyan emberekkel, akik úgy vannak berendezkedve, hogy folyton a másik ember kárára, szomorúságára vannak. A János evangéliumában azt olvassuk: örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek örömötöket.” (Jn 16,22). AKI IGAZÁN KAPOTT ÖRÖMET JÉZUSTÓL, a BŰNBOCSÁNAT és a KEGYELEM ÖRÖMÉT, AZT ATTÓL TÖBBÉ NEM LEHET ELVENNIi. A zsebünkből a pénztárcát el lehet lopni, esetleg a jókedvünket is elveheti egy rosszakaratú ember, de a szívünket nem lehet ellopni. Az Istentől kapott örömet sem lehet elvenni tőlünk, mert az bennünk van. S ha az ÚRBAN VALÓ ÖRÖM BENNÜNK VAN, és senki nem veheti el tőlünk, akkor ezen a külső körülmények sem változathatnak. Jöhet szorongattatás, üldözetés, és próbatétel vagy bármi, az Istennel való élő kapcsolat öröme mindenkor megmarad, sőt a próbák által csak még erősebbé válik. Jakab apostol levelében olvassuk: „Teljes örömnek tartsátok testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.” (Jak 1,2).