Sajnos, egyikünk sem tudja, meddig van kiszabva életünk határa, ezért nem lehetünk elbizakodottak sem idősen, sem fiatalon. Mennyi könny, fájdalom, és szomorúság volt a szívünkben, amikor magunkra maradtunk és elment mellőlünk Valaki, aki jóban - rosszban, örömben - bánatban, itt volt velünk. Akivel egy hosszú, küzdelmes életen át összenőtt a szívünk, a lelkünk, a sorsunk, a hitünk, az imádságunk, - és az meghalt! Már sokan meghaltak azok közül, akikkel együtt éltünk, együtt örültünk vagy szomorkodtunk, akikkel megértettük egymást, - egyre többen vannak már odaát, az örökkévalóságban. - - „Testvéreim! Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reményük. Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el. Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhunytakat. A parancsszóra, a főangyal kiáltására, Isten harsonájának szavára az Úr maga száll le a mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, élők, akik életben maradunk, velük együtt elragadtatunk a magasba, hogy találkozzunk Krisztussal, és örökké az Úrral legyünk.Vigasztaljátok egymást ezzel a tanítással!” ( 1Tessz 4,13 – 18 ) Lassan elfáradunk mindannyian testileg – lelkileg, és már csak a szeretetünk, a hitünk, a reményünk tart meg. Abból táplálkozunk, hogy tudjuk, van Kihez mennünk. De mielőtt mennénk, rendezni kell az életünket, és kérnünk kell bűneink bocsánatát. Jó, hogy az életünk nem a sötétség felé, hanem az egyre nagyobb világosság felé halad, és az örökkévalóság fénye tükröződik elénk. Amikor mi hiszünk Isten örök szeretetében, irgalmában, akkor tudjuk azt is, hogy boldogok azok az elhunytak, akik már az örökkévalóságban élnek, még akkor is boldogok, ha lelkük tisztulásra vár. Boldogok, mert számukra biztos már az, amiben hittek, reméltek. Istenünk! Köszönjük, hogy miénk lehet az örök élet! Köszönjük, hogy nekünk akarod adni a legtisztább örömet, és az örök boldogságot az életünk alkonyán! Segíts, hogy majd visszatekintve a megtett életünkre, el tudja mondani, hogy: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Most készen vár az igaz élet koronája, melyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik örömmel várják eljövetelét. (2Tim 4,7-8) Bátoríts minket, hogy merjünk hinni, remélni, és szeretni. Könyörülj rajtunk, hogy amikor nehéz az életünk, akkor is lássuk a végső célt! Segíts, hogy ígéreteid frissen éljenek bennünk, hogy tudjuk azzal önmagunkat, szeretteinket, és másokat is erősíteni. Köszönjük azt a felfoghatatlan nagy, örök dicsőséget, amit elkészítettél a számunkra!