Marlene LeFever mondta: „Jó tanárrá válni nem bonyolult. Csak készülj fel, készülj fel alaposan, fordítsd vért izzadva minden erődet a felkészülésre.” Az 1920-as években Charlie Chaplin volt a világ leghíresebb embere. Szegénysorban született, színházaknál dolgozott, hogy fenntartsa magát, és 17 éves korára már veterán előadóművésznek számított. Huszonkilenc évesen olyat tett, amiről addig még soha nem is hallottak: a szórakoztatóipar történetében ő volt az első, aki egymillió dolláros szerződést írt alá. Ám nem csupán azért volt sikeres, mert tehetséges volt és volt benne belső hajtóerő. Tanítható is volt. Folyamatosan tanult, és igyekezett tökéletesíteni tehetségét. Még karrierének csúcsán, a világ legjobban fizetett színészeként sem üldögélt a babérjain. Azt mondta: „Amikor a filmjeimet nézem, azt figyelem, min nem nevet a közönség. Ha más-más hallgatóság előtt levetítve is többször előfordul, hogy nem nevetnek egy jeleneten, akkor ízekre szedem a mutatványt, hogy felfedezzem, mit rontottam el benne. Másrészt, ha olyan helyen hallok nevetést, ahol nem számítottam rá, megkérdezem magamtól, hogy vajon miért pendített meg valamit az a dolog a nézőkben.” Igazság szerint, ha Charlie Chaplin nem lett volna tanítható, hanem elbizakodott és önelégült, akkor ma valószínűleg nem is emlékeznénk a nevére. Ő azonban odafigyelt erre. Sohasem felejtette el az alapokat, és elkötelezte magát a tanulásra. Ennek eredményeként ő lett az egyik társalapítója a United Artist filmstúdiónak, amely napjainkban is működik. Van ebben a történetben egy fontos alapelv. A Biblia azt mondja: „… ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire” (Zsidók 5:12). Ha azt akarod, hogy Isten használjon, maradj tanítható, soha ne hagyj fel a tanulással!