Sok helyen, és sokszor megtörtént már, és lehet, hogy meg is fog történni, hogy egy - egy későn jövőnek helyet tartott fenn valaki, és amikor mások akartak leülni arra a helyre, azt mondták, hogy „ez a hely foglalt!”. Tudjátok - e, hogy ilyen eset miatt már sértődtek meg emberek? - Sokkal súlyosabb azonban ennél az az eset, amit Jakab apostol leír, mert ebben nemcsak egy rossz szokás, hanem egy nagyon nagy szeretetlenség jut kifejezésre. Jakab apostol jól látta, hogy személyválogatók vagyunk, és valószínű azért írta le mindezeket, hogy jobban beleláthassunk, mi minden van, vagy történik emberi gyarlóságunk miatt az életünkben! - - „ Testvéreim! Ha hisztek dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban, ne legyetek személyválogatók. Amikor közösségetekbe belép egy férfi pompás öltözékben, aranygyűrűvel az ujján, és belép egy szegény is elnyűtt ruhában, figyelmetek a pompás öltözékű felé fordul, és így szóltok hozzá: „Foglalj itt kényelmesen helyet.” A szegénynek meg azt mondjátok: „Állj oda oldalra!” Vagy: „Lépj ide zsámolyomhoz!” Hát nem megkülönböztetés ez? Nem ítéltek e szívetekben részrehajlón, helytelenül gondolkozva? Hallgassatok ide, szeretett testvéreim! Hát Isten nem azokat választotta - e ki, akik a világ szemében szegények, hogy a hitben gazdagok legyenek, és örököljék az országot, amelyet azoknak ígért, akik őt szeretik?” ( Jak 2,1 – 5 ) Jakab apostol olyan dologról beszél, ami nagyon gyakori közöttünk is, amit nagyon jól ismerünk, és sajnos megvan bennünk is, - a személyválogatás. Jakab apostol egy adott esetből indul ki, amit talán hallott, vagy maga is látott egy közösségben, esetleg egy összejövetelen. Szinte előttünk van az esemény. Lehet, hogy a mi életünkben is, egy gazdag ember többet jelent, mint egy szegény ember. A kérdés az: - Hogyan tudjuk ezt összeegyeztetni a Jézus Krisztus által mutatott vagy tanított szeretet - életformával? Vigyázzunk, mert a szeretetlen, személyválogató magatartásunk, sajnos ellentmond az Istenbe vetett hitünknek is. Mert Istennél, nincs külön helye a szegénynek, meg a gazdagnak, az aranygyűrűs embernek, meg a rongyokban lévőnek. Isten nem személyválogató! Akkor mi az életünkben, miért vagyunk személyválogatók? Tényleg, egyforma szeretettel fogadunk mindenkit aki jön hozzánk, aki él mellettünk? Sajnos nem, mert osztályozzuk az embereket: értékesekre - értéktelenekre, hívőkre - hitetlenekre, barátra - ellenségre, műveltre – műveletlenre. Mi ne legyünk személyválogatók! A személyválogató magatartásunk, elárulja a lelkületünket, és arra is rámutat, hogy az életünk más egyéb területén való szeretetünk is, csak képmutatás! Tanuljunk Jézustól, Aki hozzánk szegényekhez, bűnös emberekhez jött, és nem válogatott, és ma sem válogat, mert tudta - tudja, hogy mindannyian egyformán bűnös emberek vagyunk, irgalomra szorulunk. Isten ítélőszéke előtt nem az aranygyűrű, a rang, a hatalom segít majd rajtunk, hanem csak az a szeretet, amit adtunk egymásnak, és ahogyan megkönyörültünk egymáson. Istenünk! Köszönjük szeretetedet! Add a Te szeretetedet belénk, hogy ennek erejével, személyválogatás nélkül tudjunk lenni minden ember felé! Köszönjük! Ámen.