2017. szeptember 24. - Évközi 25. vasárnap, a Szentírás vasárnapja

   Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A
   mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy
   szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a
   munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint
   kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt
   mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd
   nektek." Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra
   kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül
   is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: "Miért álldogáltok
   itt egész nap tétlenül?" Azok ezt válaszolták: "Mert senki sem fogadott
   fel minket." Erre azt mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe!"
   Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: "Hívd össze a
   munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!"
   Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és
   egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik
   többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor
   átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: "Ezek az utolsók csak egy
   órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap
   terhét és hevét viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek:
   "Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél
   meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit
   szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit
   akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az
   utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
   Mt 20,1-16a
   Elmélkedés:
   Mint égen a csillagok
   A Katolikus Egyház szeptember utolsó vasárnapján világszerte a
   Szentírás ünnepét tartja, amely könyv hitünk szerint Isten
   kinyilatkoztatott üzenetét tartalmazza. A Szentírás olyan, mint az
   éjszakai égbolt: minél tovább nézzük, annál több csillagot fedezünk fel
   rajta. Ez a hasonlat több szempontból is megvilágítja számunkra a
   Szentírás olvasásának fontosságát.
   Az első ilyen szempont: a Szentírás olvasásához érdemes nyugodt
   körülményeket biztosítanunk, olyan helyet és időt találnunk, ahol és
   amikor valóban oda tudunk figyelni Isten hozzánk szóló üzenetére.
   Nagyon dicséretes, ha valaki például reggelente, munkába menet a
   vonaton vagy az autóbuszon elolvas egy-egy részletet a Bibliából, amely
   megadja annak a napnak az alaphangulatát. Talán csak egyetlen mondatot
   jegyez meg az olvasottakból, de ez a gondolat végigkíséri a napját. A
   közlekedés forgatagában, a nyüzsgő embertömegben azonban nem lehet
   elmélyülten olvasni. Ezért, ha naponta nincs is rá lehetőségünk,
   legalább hetente egy alkalommal szánjunk több időt a Szentírás
   olvasására! Minél több időt szánunk Isten üzenetének olvasására, annál
   jobban fog számunkra kirajzolódni Isten terve, annál világosabbnak
   látjuk azt az életutat, amelyet Isten szándéka szerint be kell járnunk
   és annál jobban megértjük hivatásunkat.
   A második szempont: Az égboltozat csillagainak fényét a városok
   éjszakai megvilágítása és a reklámok erős fénye olyannyira
   elhomályosítja, mintha egyetlen csillag sem ragyogna az égen. A lakott
   településektől távolabbi helyekről viszont jól láthatóak. A Szentírás
   olvasása során is érdemes kiszűrnünk a zavaró tényezőket. Olvassuk úgy
   a Bibliát, hogy közben nem gondolunk azokra a hírekre, amelyeket az
   újságban vagy az interneten olvastunk, nem gondolunk azokra az
   eseményekre, amelyek aznap történtek velünk. Olvassunk odafigyelve,
   elmélyülten, az Istennel való találkozás vágyával! A Szentírás által
   Isten akarata tárul fel azok számára, akik készek Isten szándékai
   szerint élni. Isten megszólít minket, elmondja, hogy miként lehet
   teljes és boldog az életünk, lehajol hozzánk, hogy magához emeljen
   minket.
   A harmadik szempont: Legyen meg bennünk a kíváncsiság vágya, a
   felfedezés vágya! Igen, szeretnénk valami újat felfedezni, új csillagot
   megpillantani az égen. Szeretnénk jobban megismerni Isten üzenetét,
   szeretnénk egyre jobban megérteni szavait, szeretnénk erőt meríteni
   ahhoz, hogy az olvasottakat meg is valósítsuk életünkben.
   Befejezésül még egy gondolat: az ókeresztény hagyomány szerint az
   Istennel való találkozásnak és a vele való egyesülésnek biztos módja a
   Szentírás olvasása és az imádkozás. Ez a két mód, ez a két út azonban
   valójában egyetlen út, így tehát a Szentírás olvasása és az imádkozás
   szorosan összetartozik. Szent Ambrus püspök tanítja: "Ne feledkezzünk
   meg arról, hogy a szentírás olvasását imádságnak kell kísérnie. Így
   lesz belőle beszélgetés Isten és az ember között, mert amikor
   imádkozunk, őhozzá beszélünk, és amikor az isteni kinyilatkoztatást
   olvassuk, akkor Istent hallgatjuk." Ha megtartjuk ezeket a
   szempontokat, a Szentírás által úgy fog számunkra ragyogni Isten
   igazsága, miként az égen a csillagok.