2017. szeptember 10. - Évközi 23. vasárnap

   Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: "Ha testvéred vétkezik
   ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád,
   megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy
   vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a
   dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a
   hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy
   vámos.
   Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a
   mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is.
   És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a
   földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten
   vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük."
   Mt 18,15-20
   Elmélkedés:
   Az Egyház az otthonunk
   A mai vasárnap evangéliumában Jézus az emberek közötti nézeteltérés
   megbeszélésének és elrendezésének módjáról ad tanítást. Javaslata
   szerint első lépésben négyszemközt, személyesen kell megbeszélni a
   dolgot. Ha ilyen módon nem sikerül eloszlatni a viszályt, akkor mások
   bevonásával kell azt megpróbálni. Ha ez sem vezet eredményre, akkor a
   nagyobb közösség közreműködésével kell megszüntetni az egymás közti
   veszekedést. A problémamegoldásnak ez a fokozatosság elvét szem előtt
   tartó, békés útja nem csak a keresztények számára, hanem másoknak is
   járható út a nézetkülönbségek megszüntetésére.
   Az tud megbántani minket, annak a helytelen viselkedése okoz fájdalmat
   nekünk, akivel kapcsolatban vagyunk. A kiengesztelődés és a megbocsátás
   arra irányul, hogy ez a kapcsolat a jövőben is fennmaradjon. Jól tudjuk
   tapasztalatainkból, hogy ha két személy között nem működik a
   bocsánatkérés és a megbocsátás, akkor megszűnik a köztük lévő szeretet,
   megszűnik kapcsolatuk. Így vagyunk ezzel embertársainkkal és Istennel
   egyaránt. Ha veszélybe kerül a kapcsolatunk, amely továbbra is fontos
   nekünk, akkor bocsánatot kérünk és megbocsátunk, s ezzel a szándékunk,
   hogy a törés, a szakadás megszűnjön. A kölcsönös kiengesztelődéshez
   erőt adhat az a tapasztalat, hogy a megbocsátás után elmélyül az egymás
   iránti szeretet, megerősödik a személyek közti szeretetkapcsolat.
   Jézus tanítása alapján érdemes mindezt kiszélesíteni az egyes személy
   és a közösség kapcsolatára is, azaz konkrétan a hívő keresztény ember
   és az Egyház kapcsolatára. Mi ennek a kapcsolatnak az alapja és
   lényege? A megkeresztelt ember az Egyház tagja. Önmagában az a tény,
   hogy egy szervezetnek a tagjai vagyunk nem jelenti azt, hogy
   elkötelezzük magunkat mellette, mindenben egyetértünk célkitűzéseivel,
   s egyáltalán nem biztos, hogy odaadjuk életünket céljainak
   megvalósításáért. Abból érdemes kiindulnunk, hogy mind a megkeresztelt
   ember, mind az Egyház közössége Istenhez tartozik. Isten meghívja az
   egyes személyeket, hogy éljenek vele szeretetközösségben, ugyanakkor
   Isten közösséget, valódi szeretetközösséget akar létrehozni az
   emberekből. Ezt a közösséget nevezzük Egyháznak. Az isteni
   megszólításra tehát mindenkinek személyesen kell válaszolni, s
   mindenkinek egyéni felelőssége, hogy elfogadja-e az Isten által
   felkínált boldogságot, az üdvösséget. Ugyanakkor az Egyház olyan
   közösség, amelynek tagjait Isten meghívja, maga köré gyűjti és magához
   kapcsolja, hogy élő közösséggé váljanak. A hívő ember és a közösség
   kapcsolatának egyik alapja tehát az, hogy mindkettő Istenhez tartozik.
   A kapcsolatot másrészt megalapozza, hogy mind a hívő emberben, mind az
   Egyházban benne él, jelen van az Isten. Erről a következőket mondja
   Jézus: "ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok
   közöttük." Nem az formál minket közösséggé, hogy azonos az érdeklődési
   körünk, hanem hogy velünk van és bennünk él az Isten. Ha csupán a közös
   érdeklődés vagy tevékenység kötne össze minket, akkor inkább
   hasonlítanánk egy sportegyesülethez, mintsem hogy Isten népének
   tarthatnánk az Egyházat.
   Az Egyház mindannyiunk otthona. Tegyük egyre inkább otthonossá,
   családiasabbá, hogy meghívhassuk ebbe a közösségbe azokat, akik hit
   nélkül élnek, hogy itt ők is rátaláljanak Istenre.