2017. június 11. – Szentháromság vasárnapja

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.

Jn 3,16-18

Elmélkedés:

Isten létezik, ő a szeretet 
A mai ünnepen, amelyet Szentháromság vasárnapnak nevezünk, arra a hitigazságra, hittitokra figyelünk, amely szerint egy Isten van, aki három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Az emberi értelem számára felfoghatatlan hittitokról van szó. A három isteni személy létezését, tevékenységét és kapcsolatát elsősorban nem emberi értelmünkkel ismerhetjük meg, hanem az isteni kinyilatkoztatás tárja fel számunkra. Ha valaki már vett a kezébe komolyabb dogmatikakönyvet, bizonyára észrevette, hogy a szentháromságtani résznél már a fejezetcímek és alcímek elolvasása is kisebb fejfájást okozhat, hát még ha jobban elmélyül a részletekben. A szentháromságtani fejtegetések történetét az ókori egyházatyáktól az egyetemes zsinatok határozatain keresztül napjaink hittudósainak magyarázatáig végigolvasva egy igencsak bonyolult hittitok bontakozik ki előttünk. 
Mostani elmélkedésünk keretében nincs lehetőség arra, hogy a hittudósok alaposságával elemezzük a témát, ezért csupán néhány egyszerű gondolat megfogalmazására törekszünk. A szentháromságtan tulajdonképpen nagyon bonyolult leírása és részletes kifejtése annak az egyszerű igazságnak, hogy Isten létezik, ő a szeretet. E kijelentésben ne keressen senki iróniát, mert elismerjük, hogy szükség van e hittitok elengedhetetlenül bonyolult és részletes magyarázatára. Mi most mégis csak ezt az egyszerű igazságot szeretnénk körüljárni. 
Isten létezik, ő a szeretet. Az első isteni személy, a mennyei Atya szeretetből teremtette meg a világot és szeretetből alkotta meg az embert. Szintén az ő szeretetének megnyilvánulása a gondviselés és az, hogy keresi a kapcsolatot velünk, emberekkel. Parancsait és törvényeit azért adja, hogy rátaláljunk a szeretet útjára, amelyen eljuthatunk hozzá és kapcsolatban lehetünk vele. 
Isten létezik, ő a szeretet. A második isteni személy, a Fiú szeretete megnyilvánul abban, hogy emberré lett, egy lett közülünk, vállalta az emberi létezés minden mozzanatát. A Fiú a Megváltó, ami azt jelenti, hogy szeretetből vállalta a szenvedést és a halált, s ezzel kiérdemelte számunkra az Atya kiengesztelődését. A szeretet a bűnt és a halált felülmúló erőnek bizonyult, amikor az Atya nem hagyta a halál hatalmában, hanem feltámasztotta, új életre keltette a Fiút, akit a bűnös emberek öltek meg. 
Isten létezik, ő a szeretet. A harmadik isteni személy, a Szentlélek azért jött el a világba, azért küldte el őt az Atya és a Fiú, hogy Jézus mennybemenetelét követően is jelen legyen az isteni szeretet a világban. A Szentlélek megszenteli a krisztusi közösséget, az Egyházat és annak minden tagját, és képessé tesz minket arra, hogy szeretetben, szeretetközösségben éljünk Istennel. 
A mai ünnep evangéliuma Isten szeretetére mutat rá. Jézus feltárja számunkra saját küldetésének, jövetelének, megtestesülésének titkát: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Isten szeretetét a hit által fogadjuk el, amely hit vezet bennünket az üdvösségre, az örökkévaló Isten szeretetébe.