2022. július 3. – Évközi 14. vasárnap

Evangélium

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!
De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Lk 10,1-12. 17-20

Elmélkedés

A küldöttek feladata
A mai evangéliumi történet szerint nyilvános működésének ideje alatt Jézus missziós útra küldte tanítványait. Miután kellő ideig tanította őket, a Mester elérkezettnek látta az időt, hogy az ő nevében elinduljanak és hirdessék tanítását. Az indulás előtt gyakorlati tanácsokat ad nekik, amelyek bátorságra, eszköztelenségre, Istenbe vetett bizalomra és lelkesedésre ösztönöznek. A történet helyes értelmezéséhez segítséget nyújtanak azok az evangéliumi beszámolók, amelyek szerint feltámadása után Jézus missziós parancsot ad az apostoloknak, a tanítványoknak és az egész Egyháznak. A két misszióba küldés esetét jogosan kapcsoljuk össze, hiszen egyiknél sem az apostolok által végzett konkrét tevékenység leírása a fontos, hanem Jézus parancsa és annak teljesítése.
A leírásokban különböző és megegyező elemeket egyaránt találunk, amelyek a missziós feladat teljesítésének sokféleségére, ugyanakkor egységére utalnak. Máté evangéliumának sajátossága ebből a szempontból, hogy a misszió szorosan kapcsolódik a Jézus által alapított Egyházhoz, amely a rábízott tanítást, igazságot hirdeti, és kapcsolódik a szentségekhez, különösen is a keresztséghez, amely szentségeket az Úr szintén az ő Egyházára bízott. Márk elsősorban az igehirdetésben látja a misszió megvalósulását, s az a szándék vezeti, hogy az ige hallgatóját személyes hitvallásra késztesse. Művében ezért van fontos szerepe a Jézust Messiásnak nevező Péter apostolnak (vö. Mk 8,29) illetve a kereszt mellett Jézust Isten Fiának megvalló római katonatisztnek (vö. Mk 15,30). A missziós küldetést Lukács az isteni irgalmasságról és a feltámadásról szóló tanúságtételnek tekinti, János pedig Jézusnak az Atyától való küldetése és az apostolok Jézus általi küldése közötti párhuzamot emeli ki: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21) – mondja Jézus, tehát az apostolok folytatják azt a munkát, amit Mesterük elkezdett.
A küldetésben emellett vannak alapvető közös elemek is. Mindenekelőtt a Jézus nevében való cselekedetet kell megemlítenünk. A misszió, legyen az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, tanúságtétel vagy szeretetszolgálat, minden esetben a küldőnek, Jézusnak a nevében történik. Az ő nevében hirdetjük az evangéliumot és az ő nevében gyakoroljuk az irgalmas szeretet cselekedeteit.
Lukács evangélista leírásában szerepel egy sajátos megjegyzés, amelyre érdemes odafigyelnünk. Jézus olyan helyekre küldi a hetvenkét tanítványt, „ahová menni szándékozott”, tehát ahová személyesen akar eljutni a közeljövőben. Nem egyszerűen csak arról van itt szó, hogy a tanítványok szállást keressenek Jézus számára, hanem hogy előkészítsék az ő érkezését. Ez a valóságos, ugyanakkor jelképes cselekedet azt az üzenetet hordozza minden idők küldöttei számára, hogy a feladat nem lehet más, mint Krisztus jövetelére, fogadására felkészíteni az embereket. A mi Urunk napjainkban is szeretne eljutni, szeretne utat találni minden emberhez. Nekünk, az ő küldötteinek az a feladatunk, hogy segítsük az ő találkozását az emberekkel.
Induljunk, legyünk hitvalló és tanúságtevő keresztények!