2021. szeptember 5. – Évközi 23. vasárnap

Evangélium

Abban az időben Jézus elhagyta Tirusz vidékét, és Szidonon át a Galileai-tóhoz ment a Tízváros határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. (Jézus) félrevonta őt a tömegből, a fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét. Föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effata, azaz: Nyílj meg!” Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: „Csupa jót tett: a süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!”
Mk 7,31-37

Elmélkedés

Irgalmas tekintet
A mai evangéliumban egy süketnéma meggyógyításáról olvasunk, ez Jézus második csodája a pogányok lakta vidéken. Az illetőt talán éppen hallásképtelensége akadályozhatta meg abban, hogy képes legyen megtanulni, elsajátítani a rendes beszédet. Miként más csodáknál is, most is észrevesszük Jézus rejtőzködési vágyát, félrevonja az embert a tömegből, mielőtt meggyógyítaná őt. Az Úr ez esetben sem vonakodik megérinteni a beteg testrészeket, az ember nyelvét és fülét, amelyek rögtön helyesen kezdenek működni. Az evangélista azzal hangsúlyozza a gyógyulás tényét, hogy külön-külön említi a fül és a nyelv megoldódását, hallás- illetve beszélőképességét.
Bár Jézus csodáinak vizsgálatakor sok közös elemet fedezhetünk fel, illetve a csodaelbeszélések felépítése sok hasonlóságot mutat, mégsem állíthatjuk azt, hogy minden gyógyítás egyformán történik. Jézusnak nincs megkötve a keze, nem kénytelen bizonyos formákat alkalmazni az eredmény érdekében, hanem teljesen szabadon cselekszik. Némely esetben maga a beteg kéri segítségét, máskor pedig a családtagok fordulnak hozzá. Olykor megérinti a beteget, hogy elmúljon annak baja, máskor viszont nincs szükség érintésre, sőt a beteg jelenléte sem szükséges. A mostani eset érdekessége, hogy nem a beteg kéri a gyógyítást, tehát a gyógyulás alapja nem az ő hite. Márk evangélista nem árul el semmit azokról a személyekről, akik a beteget Jézushoz vezették a gyógyulás reményében. Mivel még mindig pogány területen járunk, valószínűleg ez esetben is nem zsidó, hanem pogány származásúak lehettek a segítők és a beteg is. Az a tény, hogy e pogány emberek hisznek Jézus gyógyító erejében, azt jelzi, hogy az Úr csodás gyógyításainak híre, valamint tanítása gyorsan elterjedhetett távolabbi vidékekre, és ott nyitott szívekre talált.
Az elbeszélés középpontjában Jézus szava áll: „Nyílj meg!” A felszólítás a beteg testrészekre vonatkozik, azaz nyíljon meg a fül a hallásra és a száj a beszédre. Jézus szava parancsoló, de talán helyesebb azt mondanunk, hogy teremtő, újjáteremtő szó. A bibliai teremtés-elbeszélésben találkozunk azzal, hogy amit Isten parancsoló jelleggel kimond, az megvalósul. Ehhez hasonlítható Jézus szava a gyógyítás esetében. Kimondja, hogy nyíljon meg a fül és a száj s ez valóban megtörténik. A betegséget értelmezhetjük úgy, hogy valami elromlott a teremtés rendjében, az Isten által teremtett ember valamiben hiányt szenved. Amikor Jézus megszünteti a betegséget, akkor újjáteremti az embert, helyreállítja a teremtés rendjét.
Talán nincs szükségünk arra, hogy a történetben szereplő emberhez hasonlóan az Úr megnyissa a mi fülünket és szánkat, de arra már igen, hogy megnyissa fülünket igazságának meghallására és szánkat örömhírének hirdetésére. És meg szeretné nyitni értelmünket tanításának megértésére és szívünket szeretetének befogadására. Készen állok-e arra, hogy Isten új látásmóddal, új hallással és új beszédmóddal ajándékozzon meg? Készen állok-e a belső átalakulásra, a lelki megújulásra?
Érdemes követnünk az Úr tekintetét. Abban a pillanatban, amikor Jézus az égre tekint és a mennyei Atyához fohászkodik, már sejteni lehet, hogy hamarosan csoda fog történni. Ez a tekintet az ég felé emeli a beteg ember gyógyulás utáni vágyát és hitét az őt meggyógyító személy isteni hatalmában, s lehozza az irgalmas Isten jóságos pillantását, érintését a beteg számára. Aztán pedig Jézus a betegre tekint, s ebben a tekintetben a süketnéma felfedezheti Isten emberszeretetét, amely segíteni akar.
Miközben az Úrra emelem tekintetem, azért fohászkodom, hogy nézzen rám. Az én lelkemnek is szüksége van a gyógyulásra, a tisztulásra, a megtérésre. Uram, tekints rám irgalmas szívvel!