2020. február 23. – Évközi 7. vasárnap

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle.
Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.
Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!
Mt 5,38-48

Elmélkedés

Hozzáállás kérdése
Sokakat bosszant, idegesít, ha a szomszédjukban valaki elkezd zenét tanulni, hangszeren játszani. Mert valóban jó ötlet, ha a gyerek zongorázni, hegedülni vagy éppen furulyázni tanul, csak éppen hangos dolog ez. A kezdeti időkben tapasztalható ügyetlensége gyorsan a szomszéd lakásokban élők idegeire mehet. Régi jószomszédi kapcsolatokat tesz villámgyorsan tönkre a hangok kavalkádja. Egy zongoratanárnő mesélte, hogy a szomszédjában lakóknak mindig akkor támadt kedve mulatós zenét hallgatni, mégpedig a lehető leghangosabban, amikor megérkezett egy-egy tanítványa és elkezdődött az óra. Hiába törekedett arra, hogy az órák ne hétvégéken legyenek vagy amikor az emberek általában pihenni szoktak, ne zavarják a szomszédokat, ez nem volt elég, mindig volt valaki, aki a szomszédban bekapcsolta a zenét. Ezután azzal próbálkozott, hogy megbeszélje velük, hogy mely napokon, melyik időpontban ne legyenek zongoraórák, de nekik semmi nem volt jó, bármikor is voltak az órák. A helyzet egy idő után annyira tarthatatlanná vált, hogy úgy döntött, inkább elköltözik. Amikor beköltözött új otthonába, a szomszédai éppen nyaralni voltak, ezért nem tudott velük találkozni. Kíváncsian várta, hogy ha hazajönnek, mi lesz a reakciójuk a zongoraszó hallatán. Egy hétig nem történt semmi, de aztán egy napon csengettek nála. Egy fiatalember állt az ajtóban, kezében kis szerszámos táska. Bemutatkozott, majd ezt mondta: „A zongorahangoló vagyok.” A tanárnő elcsodálkozott: „Igen, a szállítás közben kissé elhangolódott a zongorám, de még nem rendeltem meg a hangolást.” Mire a fiatalember ezt válaszolta: „Tudom. A szomszédok rendelték meg és ki is fizették a hangolás díját.” Ekkor megérkezett a szomszéd házaspár három gyermekükkel, és mosolyogva mondták, hogy nagyon szeretik a zenét, csak a hamis hangok kicsit zavarják őket. Aztán rögtön fel is vetették, hogy szívesen vennék, ha kislányukat is megtanítaná zongorázni. Így kezdődött a barátságuk. A történet azt mutatja, hogy minden csak hozzáállás kérdése. A zongora mindenütt ugyanúgy szól, csak éppen egyik helyen bosszankodva, másutt örömmel hallgatják.
Jézus ezt mondja a mai vasárnap evangéliumában: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket!” Ha a másik emberre, mint ellenségre tekintünk, akkor minden szava idegesíteni, minden cselekedete bosszantani fog bennünket. Ha ellenséget látok a másik emberben, akkor aligha fogom őt szeretni. De abban a pillanatban, amikor szeretettel fordulok felé, már nem is ellenséget látok benne, hanem barátot, embertársat. Bíznom kell abban, hogy ha szeretettel fordulok felé, akkor ezzel meg tudom változtatni az ő ellenséges viselkedését. Jézus tehát olyan módszert ajánl, amely képes megállítani az emberek között a haragot és a gyűlölködést.
Isten mindig tiszta, feltétel nélküli szeretetként nyilvánul meg az ember számára. Senkit nem zár ki szeretetéből. Ez a szeretet képes elhárítani minden emberi félelmünket és lehetővé teszi, hogy közeledjünk hozzá és viszonozzuk szeretetét. Tőle tanuljuk meg azt, hogy nagylelkűek legyünk a szeretetben felebarátaink iránt. Isten szeretetének az a hatása, hogy a szeretet ajándékozóivá válunk. Ez mindannyiunk krisztusi hivatása.