2020. február 2. – Vasárnap, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

Evangélium

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés

Krisztus szelíd fénye
A mai ünnep az egyik legkedvesebb számomra a liturgikus év folyamán, ezért minden esztendőben nagyon várom. Sajnos kicsit méltatlanul megfeledkezünk róla, mert a legtöbbször hétköznapra esik, és emiatt kevesebben jönnek el az ünnepi szentmisére. Idén azonban vasárnapra esik, s talán így több figyelmet kap. Az ünnep hivatalos elnevezése Urunk bemutatása, de a magyar hagyomány Gyertyaszentelő Boldogasszonynak nevezi. E napon arra az eseményre emlékezünk, hogy negyven nappal születése után szülei elvitték Jézust a jeruzsálemi templomba és bemutatták őt Istennek. A Megváltót elhozzák szülei a templomba, ahol találkozik az ószövetségi népet jelképező két személlyel, Simeonnal és Annával. A fiatal szülők találkoznak két idős személlyel, akik egész életükön át várták a Messiást, és várakozásuk most beteljesedik. A gyermek Jézusban ez a két idős ember felismeri a Megváltót, akinek jövetelét Isten egykor megígérte, s akit évszázadokon át várt az ószövetségi választott nép az isteni ígéret alapján.
Abban az időben mindenki a Megváltó jövetelére várt. Jézus korában a római megszállás miatt a köznép gondolatait nap mint nap foglalkoztatta a szabadító érkezése. Azt remélték, hogy Isten majd küld egy uralkodót, egy hadvezért, aki az elnyomóktól megszabadítja a népet és kivívja az ország függetlenségét. Ezeket az elvárásokat azonban Jézus nem fogja teljesíteni, mert ő nem politikai értelemben szabadító, hanem lelki értelemben, azaz a bűntől és annak következményétől szabadítja meg az emberiséget megváltó szenvedésével és halálával.
Figyelemre méltó, hogy Simeon is ebben az értelemben beszél Jézusról, mint szabadítóról, bár jól ismerte kortársainak gondolkodását és elképzelését az eljövendő Messiásról. Amikor Simeon szeretettel karjába veszi a gyermeket, akkor azt állítja róla, hogy nem csak a zsidóság számára hoz szabadulást, hanem minden nemzet számára, azaz Jézus minden ember Megváltója. Simeon prófétai módon hirdeti, hogy Jézus mind a zsidók, mind a pogányok számára világosság lesz. Aztán pedig arról beszél röviden, hogy a gyermek az ellentmondás jele lesz, akivel sokan szembeszállnak, és az ő elutasítása édesanyjának is fájdalmat fog okozni. Simeon előre látja a gyermek sorsát és édesanyja sorsát is, aki osztozik majd fia szenvedésében, fájdalmában.
Jézus templomi bemutatásakor Mária és József azt teszik, amit a törvény előír számukra. Cselekedetükkel azt fejezik ki, hogy a gyermek nem csak az övék, hanem valójában és elsősorban Istené. Igaz ez minden gyermekre, de legfőképpen Jézusra, aki az Isten Fia. Az áldozat, amit Mária és József felajánl, hálaadás és a köszönet megnyilvánulása. Milyen jó lenne, ha az ő példájukat látva minden szülő Isten ajándékának tekintené gyermekét! Milyen jó volna, ha minden szülő, amikor elhozza gyermekét a templomba és megkeresztelését kéri, akkor egyúttal Istennek ajánlaná gyermekét, és az ő gondoskodását és áldását kérné gyermeke számára!
A mai ünnephez kötődik a gyertyaszentelés hagyománya. A gyertya egyszerű jel, önmagáért beszélő jelkép. Nem lobogó tűz, hanem csak egy kicsiny láng ég, amelynek fénye nyugtató hatással van az emberre. Engedjük, hogy Krisztus szelíd fénye betöltse életünket!