2019. november 17. – Évközi 33. vasárnap

Evangélium

Abban az időben: Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.”
Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: „Én vagyok”. És: „Elérkezett az idő.” Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!”
Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”
Lk 21,5-19

Elmélkedés

Az újjászületés napja
A mai evangéliumi jelenet helyszínét nem jelöli meg külön Szent Lukács, de aligha történhetett máshol, mint a jeruzsálemi templomban. Magunk előtt látjuk a zarándokokat, akik akár több hetes utat megtéve, fáradtan, kimerülten, de mégis örömmel a szívükben végre megérkeznek a városba, a templomba. Ünnepi ez a pillanat számukra, megérkeztek zarándoklatuk céljához. Jól ismerik ennek a templomnak a történetét. E helyen először Dávid király fia, Salamon épített templomot az Úr tiszteletére, amely közel 400 évig állt, amíg Nabukodonozor leromboltatta és kincseit Babilonba vitette. A babiloni fogságból hazatérő zsidók építettek új templomot, ide érkeznek a zarándokok. Ezt a templomot tehát atyáik építették, ez az Isten lakóhelye, szent hely. Végre megérkeztek, bemutathatják áldozatukat, imádkozhatnak az egyetlen Istenhez. Napok óta csak a lábuk elé néztek, a föld porát látták, most végre felemelik fejüket és körülhordozzák tekintetüket a templom falain. Ámulattal nézik a szépen faragott köveket és a díszes ajándékokat, amelyeket fogadalomból hoztak elődeik. Ámulattal teli csodálkozásukat mindjárt el is mondják Jézusnak, aki ott tanít a templomban.
Jézus annyira nem lelkes, mint ők, mert ő nem csak a templom múltját és jelenét ismeri, hanem előre látja jövőjét is. Ezért mondja: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” Jövendölése a zsidó-római háború végén, 70-ben teljesedett be, amikor Titusz hadvezér katonái felgyújtották majd lerombolták a templom épületét. A templom sorsa azt bizonyítja, hogy minden emberi kezek által emelt építmény megszűnik egyszer. Vagy az emberi pusztítás dönti romba, vagy idővel az enyészet teszi földdel egyenlővé.
A templom sorsának megjövendölése után Jézus a végső időkről beszél. Elég kemény szavakat használ, amelyeken megdöbbenünk és elgondolkodunk. Azt mondja, hogy nemzetek fognak egymás ellen háborúzni, különleges természeti jelenségek lesznek és tanítványait üldözés fogja érni. A végső idők változást, megújulást hoznak a világba és döntő jelentőségűek lesznek az ember számára. Az emberiség és a világ közelebbi és távolabbi jövője iránti érdeklődés időnként megnövekszik, máskor kissé alábbhagy. Időnként megjelennek újfajta nézetek, amelyekért kezdetben sokan lelkesednek, aztán kis idő múltán el is felejtik.
Keresztény emberként Jézus szava alapján hisszük, hogy egyszer eljön az a nap, amikor megvalósul Krisztus teljes uralma a világon. Ennek idejét azonban senki nem tudhatja előre, nem tudhatjuk, hogy a közeli vagy a távoli jövőben fog bekövetkezni. Ekkor fog beteljesedni Isten országa, amelynek megvalósulása Krisztus földi fellépésével, az örömhír hirdetésével megkezdődött. Miközben várjuk Krisztus jövőbeni uralmát, nem feledkezhetünk meg a jelenről, amikor a felebaráti szeretet kihívásaiban és az Oltáriszentség ünneplésében naponta találkozunk Jézussal. A végső időkben az lesz a bíránk, akinek arcát felismerhetjük rászoruló embertársunkban, s akinek szent testét, mint az örök élet kenyerét vesszük magunkhoz az Oltáriszentségben. A végső napon Isten újjáteremti Krisztusban a világot. Minden nap a Krisztusban való újjászületés napja számunkra.