2019. szeptember 1. - Évközi 22. vasárnap

evangélium 

Az Egyik szombaton Jézus betért Egy vezető farizeus házába, Hogy Nala étkezzék. Amikor észrevette, Hogy a meghívottak válogatják AZ ELSŐ helyeket, Egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakomára hívnak - kezdte -, ne ülj AZ ELSŐ helyre, Mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha EZ megérkezik, odajön, Aki Meghívott titeket, és felszólít: Add egy helyedet NEKI! És akkor szégyenszemre Az utolsó helyet Kell elfoglalnod. 
Ha tehát Hivatalos Vagy valahova, menj el, és foglald el Az utolsó helyet, Hogy amikor a házigazda odajön, Így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb! Fórumtémák Milyen kitüntetés Lesz EZ számodra a Többi Vendég Előtt! Mert mindazt, Aki felmagasztalja MAGAT, megalázzák, Aki Pedig MAGAT megalázza, AZT felmagasztalják.” 
Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet Vagy vacsorát ADSZ, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se Gazdag szomszédaidat, Mert azok is meghívnak és viszonozzák Neked. Ha lakomát ADSZ, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, Mert OK Nem tudják Neked viszonozni. Te azonban AZ igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.” 
Lk 14,1. 7-14

Elmélkedés

Példát adtam nektek 
A mai evangéliumban Jézus AZ alázatosságról tanít. Először elmond Egy példabeszédet a lakomára érkező vendégekről. Akik önkényesen elfoglalják AZ ELSŐ helyeket, Mert ugy érzik, Hogy AZ OKÉT illeti meg, azok később megszégyenülnek. Aki Pedig szerényen elfoglalja Az utolsó helyet, a vendéglátó részéről megtiszteltetésben részesül. Tanítását Így foglalja össze Jézus: „Aki felmagasztalja MAGAT, megalázzák, Aki Pedig MAGAT megalázza, AZT felmagasztalják.” Nem EZ AZ EGYETLEN alkalom, amikor A mi Urunk alázatosságra tanítja hallgatóit. Szavait AZ teszi hitelessé, Hogy egész életével példát Mutat AZ alázatosságra. Érdemes néhány esetet felidéznünk ennek igazolására. 
Isten Fiának alázatára először a betlehemi barlangban figyelünk Fel. Két dolgot látunk ITT. Először AZT, Hogy Isten létére emberré Lett, leereszkedett hozzánk, alázatosan Vallalta Az emberi testben Való létezést. A másik: születésének helyéül Egy eldugott falucskát választott, Ott van Egy állatok szálláshelyéül szolgáló barlangot, Egy istállót. Az alázatos Kisded e helyen töltötte Első napjait. Később, amikor vándortanítóként Járja tanítványaival a városokat, mindenütt megelégszik AZ Egyszerű szálláshelyekkel. 
Jellemző Az a jelenet, AMI egy csodálatos kenyérszaporítás UTÁN történik. Jézus messiási jelet Mutat azzal, Hogy AZ éhező népnek kenyeret ad a pusztában és EZT a jelet AZ emberek felismerik. Cselekedetében csodát láttak, de Nem lehetne Másként értékelni AZT, Hogy egy mindössze Öt kenyérből és halból Két Jézus áldását követően TÖBB ezer ember jóllakik. Az Ószövetségi idők jövendöléseiben megígért prófétát látják meg személyében, s Errol mindjárt Beszélni jelentése kezdenek Egymás KÖZÖTT azok, Akik ettek egy megszaporított kenyérből. János Evangelista Így Zarja le a történetet: „Amikor Jézus észrevette, Hogy megindulnak feléje, Hogy Erőszakkal királlyá tegyék, visszavonul a hegyre egészen Egyedül” (Jn 6,15). Jézus tehát Nem akarja kihasználni a KEDVEZŐ alkalmat, AZ emberek lelkesedését, Mert Nem király, ellenszavazat uralkodó Szeretne lenni, hanem a mennyei Atyának engedelmeskedő alázatos szolga, megváltásunk szolgája. 
Ehhez a jelenethez hasonló történik Akkor is, amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe. Ekkor az érzékelhető a fokozott Messiás-váró hangulat, AZ emberek lelkesedése és öröme. De Egy Szegény szolga diadala EZ. Nem díszes lovas fogaton, hanem szamárháton érkezik. Nem hadsereg vezeti Őt egy Városba, hanem csupán tanítványai kíséretében JÖN. Lám, Meg egy győzelmesnek tűnő NAPON van, amikor királyoknak Járó köszöntéssel fogadják, Jézus Akkor is megőrzi alázatát. 
Feltétlenül meg Kell említenünk Még Az utolsó vacsora Jól ismert jelenetét, amikor Jézus megmosta apostolai Labat. A szolga feladatát Vallalta magára, amelyet a legnagyobb alázattal végzett, s ezzel bebizonyította, Hogy valóban Nem uralkodni, hanem szolgálni Jött Ebbe a világba. Cselekedete UTÁN EZT Mondta: „Ha én, Az úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is mosnotok Kell Egymás Labat. Példát adtam nektek: amint én tettem veletek, ti ​​jelentése ugy tegyetek”(Jn 13,14-15). E jelenet Minden másnál jobban ösztönöz minket Arra, Hogy AZ alázatos Krisztus példáját kövessük.