2018. július 15. - Évközi 15. vasárnap

   Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével
   elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett.
   Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak
   vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut
   kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
   Azután így folytatta: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott
   addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem
   fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a
   port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek
   s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és
   olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
   Mk 6,7-13
   Elmélkedés:
   Az Úr küldöttei
   A mai vasárnap evangéliuma a tizenkét apostol missziós útra küldését
   mutatja be, amely nem önálló feladat, melyet Mesterüktől függetlenül
   végezhetnek a küldöttek. Ezt a missziós küldetést csak úgy tudjuk
   értelmezni, mint amely folytatja, kiszélesíti Jézus küldetését. A
   tizenkettő kiválasztásával az volt Jézus szándéka, hogy "vele legyenek,
   és hogy elküldje őket igét hirdetni" (Mk 3,14). Ez az eredeti szándék
   valósul most meg. Miután tehát már jó ideje együtt van Mesterével a
   Tizenkettő, most elindulnak, hogy az ő nevében tevékenykedjenek. Ebben
   a mozzanatban észrevehetjük, hogy Jézus nem ötletszerűen cselekszik,
   hanem mindent nagyon tudatosan tesz. Amit eltervezett a kiválasztáskor,
   annak megvalósításához most jött el az idő. Láthatjuk ebből, hogy a
   megváltás művének kibontakozása halad a maga útján, s ezt az emberek
   rosszindulata, elutasítása sem tudja megakadályozni, éppen ilyenről
   hallottunk az elmúlt vasárnap a názáretiekkel kapcsolatban.
   Jézus különféle utasításokat és tanácsokat ad a küldötteknek. Útjukra
   vándorboton kívül semmit sem vihetnek magukkal. Ez a követelmény
   egyrészt azt szolgálja, hogy a küldöttek egyedül az Úrtól kapott
   hatalomban bízzanak és ne másban. Bízzanak továbbá az isteni
   gondviselésben, hiszen küldetésük nem saját megélhetésük biztosítására
   szolgál. Másrészt ez az egyszerűség is mutatja, hogy küldetésük Jézus
   küldetésének a folytatása, aki szintén így él, eszköztelenül járja
   útjait.
   Felmerül a kérdés, hogy miért kettesével küldi őket Jézus? Ennek két
   oka is lehet. Először is az, hogy a mózesi törvény szerint, amely a
   zsidó emberek teljes életét szabályozta, a tanúskodáshoz legalább két
   személy kellett. Ha egyetlen személy állított valamit, annak igazsága
   megkérdőjelezhető maradt. Ha viszont két személy állította ugyanazt,
   például egy peres ügyben, akkor ez bizonyító erővel rendelkezett. A
   tanítványok tehát nem egyedül, hanem kettesével indulnak, hogy
   tanúságot tegyenek mindarról, amit megéltek Mesterük mellett, és
   tanúságukat mindenki igaznak, hitelesnek tartsa. Másrészt azért is
   indulhattak kettesével, hogy munkájukban, igehirdető szolgálatukban ne
   legyenek egyedül, hanem egymást segítsék. Küldetésük teljesítéséhez nem
   szükséges olyan idegenek segítsége, akik nem kaptak küldetést Jézustól,
   elegendő ahhoz a küldöttek együttműködése.
   Miután Jézus felsorolta, hogy küldöttei mit ne vigyenek magukkal, azzal
   kapcsolatban ad útmutatásokat, hogy milyen legyen a küldöttek
   kapcsolata, viszonya a hallgatósággal, azokkal, akikhez eljutnak.
   Elfogadással és elutasítással, jó- és rosszindulattal egyaránt fognak
   találkozni, de ezen ne csodálkozzanak, hiszen Mesterüknek szintén
   jutott mindkettőből.
   Érdekes, hogy az evangélista egyetlen mondatot sem ad Jézus szájába a
   küldéskor a tanítás tartalmával kapcsolatban, azaz nem mondja meg nekik
   konkrétan, hogy mit kell hirdetniük. Nincs is erre szükség, hiszen
   korábban Jézus hosszasan tanította őket, most nem tartja szükségesnek
   ennek megismétlését. A küldöttek pedig megértik, hogy mi a feladatuk,
   elindultak és "hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg." A megtérés
   hirdetésével kezdte meg Jézus is nyilvános működését (vö. Mk 1,15),
   most az ő küldöttei is ugyanezt teszik. Azzal kapcsolatban sem mond
   Jézus semmi konkrétumot, hogy hová és kikhez menjenek, amely tény arra
   utal, hogy küldetésük egyetemes, mindenkihez szól.
   Az Egyház küldetése minden korban, napjainkban is ugyanez: hirdetni
   Jézus nevében a megtérést, amely felszólítás minden embernek szól.