2018. május 6. - Húsvét 6. vasárnapja

   Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Amint engem szeret az
   Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben.
   Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is
   megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket
   azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök
   ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást,
   amint én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint
   annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt
   teszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé
   szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak
   mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul
   adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak
   titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok:
   maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja
   nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!
   Jn 15,9-17
   Elmélkedés:
   Aki életét adja
   A szeretet parancsának kifejtése során Jézus a következőket mondja:
   "Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki életét adja
   barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok
   nektek." Majd pedig megerősíti, hogy tanítványait és követőit nem
   szolgának tekinti, hanem barátként tekint rájuk. Ebben a rövid
   részletben háromszor is szerepel a barát kifejezés, míg írásának többi
   részében János evangélista meglehetősen ritkán használja. A barát szó
   használatával Keresztelő János Jézusról szóló tanúságtételében
   találkozunk először. János jól tudja, hogy nem ő a Messiás, hanem
   Jézus. Ő tehát nem a vőlegénynek, hanem a vőlegény barátjának nevezi
   magát, aki együtt van a vőlegénnyel és együtt örül vele (vö. Jn 3,29).
   Egy másik előfordulási hely, amikor Jézus hírt kap Lázár betegségéről,
   akkor ezt mondja: "Lázár, a mi barátunk, elaludt. Megyek, hogy
   fölkeltsem álmából" (Jn 11,11), aztán elindul és visszahívja a halálból
   Lázárt. Jézus szenvedéstörténetében szintén előfordul a barát említése.
   Amikor a római helytartónak, Pilátusnak az a szándéka, hogy szabadon
   bocsátja Jézust, akkor a zsidók így kényszerítik ki belőle a halálos
   ítéletet: "Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja" (Jn 19,12).
   E jelenetektől eltérő értelmű az a barátság, amiről Jézus a szeretet
   kapcsán beszél. "Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki
   életét adja barátaiért." Nyilvánvaló, hogy az Úr kereszthalálának
   titkára és értelmére világít rá ez a kijelentés, amely hamarosan meg is
   fog valósulni. Azért nevezi barátainak tanítványait, mert mindent
   közölt velük, amit az Atya rábízott. Jézus példája azt bizonyítja, hogy
   a szeretet több mint érzés, miként azt sokan gondolják napjainkban. A
   valódi szeretet nem merül ki a szavakban, nem elégszik meg az érzés
   gyakori hangoztatásával, hanem cselekedetekben nyilvánul meg. Azt
   látjuk, hogy Isten is az ő tetteiben mutatja meg az emberek, az
   emberiség iránti szeretetét. A mennyei Atya megmutatja azzal, hogy
   megteremti az embert és a számára élettérként szolgáló világot. A
   második isteni személy, a Fiúisten szeretete megmutatkozik a megváltás
   művében, a Szentlélek szeretete pedig abban, hogy megszenteli és az
   üdvösség útján vezeti a Krisztusban hívőket.
   Az emberek közti barátságot a bizalom, a hűség, az önzetlenség
   jellemzi. Ha két ember nem bízik meg egymásban, akkor nem beszélhetünk
   köztük barátságról. Ha két ember nem tud egymás mellett kitartani a
   nehézségek és a gondok idején, és nem ragaszkodnak egymáshoz
   kölcsönösen, akkor nincs szó köztük barátságról. Ha két ember
   viszonyában nem élvez elsőbbséget a másik javának szolgálata,
   előmozdítása, hanem mindegyikük csak a maga hasznát keresi a
   kapcsolatban, akkor nem nevezhetjük őket barátoknak. Isten és az ember
   kapcsolatában szintén személyekről van szó, amely személyek között
   alapvető szerepe van a három tulajdonságnak. Isten bizalommal tekint az
   emberre, szövetségre, szeretetkapcsolatra akar lépni mindenkivel.
   Bizalmának jele, hogy meghív minket a vele való életre. Megígéri, hogy
   eljuthatunk az örök életre, ha parancsai szerint élünk, és ehhez az
   ígéretéhez, mint szeretetének egyik jeléhez, hűséges marad. Isten
   önzetlenségének legszebb példája, hogy önmagát adja nekünk a Fiú
   megtestesülésével, aki feláldozza magát a kereszten minden emberért.
   Íme, a gyakorlati jelei annak, hogy Isten barátként tekint ránk és
   szeret minket.
   Hogyan válaszolok Isten barátságára és szeretetére? Ha rábízom
   életemet, kitartok mellette és felajánlom magamat neki, akkor részem
   lesz majd örökké tartó szeretetében.