2018. április 14. - Szombat

   A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai
   lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át
   Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt
   velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit
   (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen
   járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította
   őket: "Én vagyok, ne féljetek!" Fel akarták venni a bárkába, de a bárka
   abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.
   Jn 6,16-21
   Elmélkedés:
   Az evangéliumi leírás alapján könnyen magunk elé tudjuk képzelni az
   eseményeket. Jézus közeledik a bárkában evező apostolokhoz, akik
   meglátván őt nagyon megijednek. Nem Jézustól ijedtek meg, hanem attól,
   hogy valaki a vízen jár, könnyedén halad a háborgó hullámok tetején.
   Jézus néha különleges dolgokat tesz. A kánai menyegzőn a vizet borrá
   változtatja, máskor parancsol a természet erőinek, lecsendesíti a
   vihart, ismét más alkalmakkor meggyógyítja a betegeket, feltámasztja a
   halottakat. Csodái azt tanúsítják, hogy isteni hatalommal rendelkezik,
   mert ő valóban az Isten Fia. A vízen járás eseményét nem a gyógyító,
   hanem a természeti csodák közé sorolhatjuk, de itt is Jézus
   istenségének bizonyítékáról van szó.
   "Én vagyok, ne féljetek!" - mondja apostolainak az Úr, és ez a
   kijelentése erősebb hangsúlyt kap, ha párhuzamba állítjuk azzal, hogy
   feltámadása után, megjelenéseikor ugyanezekkel a szavakkal bátorítja a
   félelmükben bezárkózókat. A háborgó tengeren az okozta a tanítványok
   félelmét, hogy egyedül vannak, nincs velünk a Mester. Jézus
   kereszthalála után szintén az okozza csalódottságukat, hogy az Úr
   eltávozott körükből, meghalt a kereszten, úgy érzik magukra maradtak. A
   félelmet, csüggedést akarja eloszlatni bennük Jézus.
   Jézus közelében nincs okom félelemre, hiszen szívemet örömmel és
   bátorsággal tölti el.