2017. május 27. – Szombat

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.

Jn 16,23b-28

Elmélkedés:

A mai evangélium Jézus búcsúbeszédének egy részletét tartalmazza, amelyből újabb lényeges dolog derül ki: az Atya szeret minket és teljesíti a Jézus nevében hozzá intézett kéréseinket. Ezt mondja a mi Urunk: „Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.” Az Atyának ez az ajándéka teljessé teszi örömünket. A Szentlélek bennünk, a lelkünkben végzett munkájának eredményeként juthatunk el a teljes örömre. A Lélek úgy dolgozik, hogy átalakítja szívünket és lelkünket, új úton indít el, amelyen végighaladva eljuthatunk Istenhez, embertársainkhoz és önmagunkra találunk. Ezen az úton felfedezhetjük, hogy az Atya szeret minket, Krisztushoz tartozunk és a Szentlélek megerősít bennünket, s mindezzel már el is jutottunk az igazi lelki örömre, az öröm teljességére. 
Ezt az örömöt csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha engedjük, hogy a Lélek elvégezze bennünk e csendes munkát! Hitünk szerint a megváltást Jézus Krisztus keresztáldozata, kereszthalála gyümölcseként nyerjük el Istentől. Ugyanakkor a megváltás állandó folyamat is az ember szívében és tudatában, amelyet a Szentlélek végez. Hálás szívvel gondolunk az Úr áldozatára, amely megnyitja számunkra az üdvösség kapuját. Engedjük bátran, hogy megérintsen minket a megváltottság öröme!