2017. április 29. – Szombat

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.

Jn 6,16-21

Elmélkedés:

A kenyérszaporítás csodája és Jézusnak az élet kenyeréről mondott beszéde között egy más jellegű csodáról, Jézus vízen járásáról olvashatunk Szent János evangéliumában. A kenyerek megszaporítása alkalmával Jézus több ezer ember előtt mutatta meg isteni hatalmát. A vízen járás alkalmával kevesebben, csak tanítványai láthatták annak újabb jelét, hogy az Úr felette áll a természet erőinek és isteni képességekkel rendelkezik. A rendkívüli esettől maguk a tanítványok is megijednek. Ennek alapján jogosan feltételezzük, hogy alighanem pánik tört volna ki a nép körében, ha többen látják a vízen járást. A megijedt tanítványokat Jézus ezekkel a szavakkal nyugtatja: „Én vagyok, ne féljetek!” (Jn 6,20). Jézus csodái azt igazolják, hogy ő valóban az Isten Fia. Nem kell megijednünk isteni hatalmától, nincs okunk félelemre, amikor hozzánk közeledik. Ha engedjük, hogy hozzánk jöjjön, velünk és bennünk éljen, biztosak lehetünk abban, hogy jó irányba halad életünk hajója. 
A feltámadt Krisztus jelenései olyan események, amelyek bizonyos félelmet ébresztenek. Ezért amikor Krisztus megjelenik az apostoloknak és a tanítványoknak, általában így köszönti őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Félelmük örömre változik, amikor felismerik Mesterüket. Legyen bennem is öröm, amikor a feltámadt Krisztussal találkozom!