2017. március 11. – Szombat

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a (régi) parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig ezt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”

Mt 5,43-48

Elmélkedés:

Akkor juthatunk el az igazi bűnbánathoz, ha belátjuk, hogy a bűn ellentmond az erkölcsi szabályoknak, Isten parancsainak és szeretnénk kikerülni ebből a benső ellentmondásból. Be kell ismernünk azt is, hogy bűneinkért nem másokat vagy nem körülményeket kell hibáztatnunk, hanem azokért mi magunk személyesen felelősek vagyunk. Ezt a személyes felelősségtudatot és igaz bűnbánatot azzal fejezzük ki, hogy rossz cselekedeteinkre nem azt mondjuk, hogy „ezek bűnök”, hanem azt, hogy „ezek az én bűneim.” A komolyan vett lelkiismeretvizsgálat nyugodt szembesülés a szívembe írt isteni törvénnyel, az evangéliumi értékrenddel, amelyet Krisztus hirdetett és amelyet az Egyház hitelesen elénk tár. Szembesülés magával Jézus Krisztussal, aki tanítónk és eszményképünk, és az irgalomban gazdag mennyei Atyával, aki minket tökéletességre és üdvösségre hívott. 
Itt érkeztünk el Jézus szavaihoz, amelyeket a mai evangéliumban olvasunk: „Legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!” Nem valamiféle emberi tökéletességről van itt szó, hanem a bűntelen életre, az életszentségre való törekvésről. Isten szent és azt kéri tőlünk, hogy mi is szentül éljünk. A tökéletességre való törekvés feltételezi a bűnbánatot, amely visszavezet minket Istenh