2017. március 4. – Szombat

Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?” Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!”

Lk 5,27-32

Elmélkedés:

Az evangéliumi jelenet gyors és a kívülállók számára látványos. Jézus odalép a vámos Lévihez és meghívja őt követésére. Lévi egyetlen pillanat alatt meghozza döntését, elfogadja a hívást és mindenét otthagyva azonnal Jézus nyomába indul. Életének gyors fordulata annak köszönhető, hogy a döntő pillanatban nem habozott, nem késlekedett, nem mérlegelt és nem tett fel felesleges kérdéseket. Az Úr hívása ellenállhatatlanul megragadta őt és ő nyomban válaszolt. 
Helyes döntésével ellentétben áll azoknak a farizeusoknak és írástudóknak a magatartása, akik az evangéliumi részlet második felében szerepelnek, s akik nehezményezik azt, hogy Jézus betér egy általuk bűnösnek tartott ember házába. Az Úr szelíd figyelmeztetése nekik szól: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!” És a történet itt azonnal véget ér, mégpedig azért, mert meg sem hallják szavát. Ha Jézusnak ezt a figyelmeztetését egyetlen jelenlévő farizeus vagy írástudó is önmagára alkalmazta volna és azonnal döntést hozott volna, hogy ő is az Úr tanítványa lesz, akkor Lukács evangélista nem zárta volna le az elbeszélést, hanem lelkesen beszámolt volna egy ilyen megtérésről. De nincs erről szó, nem történt ilyen fordulat egyetlen méltatlankodó életében sem. 
Meghallom-e, elfogadom-e az Úr hívását?