2022. február 12. – Szombat

Evangélium

Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Mk 8,1-10

Elmélkedés

Szent Márk evangéliumában két olyan csodát találunk, amikor Jézus megszaporítja a kenyeret a pusztában, így táplálva a sokaságot. Először ötezer embernek adott kenyeret (vö. Mk 6,35-44), majd pedig négyezernek. Ez utóbbi esetet írja le a mai evangélium. A két történet számos különbözőséget és hasonlóságot mutat. A szentírástudósok véleménye megegyezik abban, hogy feltehetően nem két eseményről, hanem egyetlen eset kétféle leírásáról van szó. A második történetben így hangzik a tanítványok kérdése: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Ezt a kérdést aligha tették volna fel, ha látták volna korábban Mesterüket kenyeret szaporítani.
A történetben úgy látjuk Jézust, mint aki mindvégig ura a reménytelen helyzetnek. A nép tehetetlen, hiszen a pusztában tartózkodnak és három nap alatt elfogyott az ennivalójuk. A tanítványok szintén nem látnak megoldást a helyzetre. Az Úr kezében a hét hal megszaporodik, mindenki ehet belőle. Ami lehetetlennek tűnt, az Jézus segítségének köszönhetően megvalósul.
Ez a csoda az Oltáriszentség előképe. Az Eucharisztiában ugyanis Jézus a kenyeret, mint saját testét adja nekünk, hogy lelkünk tápláléka legyen. S erre a kenyérre, Krisztusnak az Oltáriszentségben valóságosan jelen lévő Testére még a csodás gyógyulásoknál is nagyobb szüksége van az emberiségnek, hiszen ez az örök élet kenyere.