2017. szeptember 20. - Szerda

   Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: "Kihez hasonlítsam e nemzedék
   fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek,
   akik így kiáltoznak egymáshoz:
   "Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok."
   Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt
   mondjátok: "Ördöge van." Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg
   azt mondjátok: "Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a
   bűnösök barátját!" Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták."
   Lk 7,31-35
   Elmélkedés:
   Az evangéliumok szerint Jézus több alkalommal is beszélt arról, hogy
   tanításának hallgatása még nem elegendő, hanem annak, aki tanítványa
   szeretne lenni, a meghallgatott tanítás szerint kell élnie. Erről szólt
   például a homokra és a sziklára épített ház hasonlata és szintén ezt a
   témát érinti a mai evangéliumi részlet. A gyermekek furulyázása csak
   játék marad, mert senki nem veszi komolyan őket, nem figyelnek rájuk az
   emberek. Az emberek elengedik a fülük mellett a furulyaszót, s nem
   kezdenek el táncolni a zenére. Jézus kijelentései Keresztelő Szent
   János küldetésére és annak fogadtatására vonatkoznak, illetve érthetjük
   azokat az ő saját küldetésére is. Mindkét esetben láthatjuk, hogy
   egyesek hisznek, bűnbánatot tartanak, míg mások elutasítják a tanítást.
   Jézus hirdeti a mennyek országának örömhírét, közvetíti Isten üzenetét
   az embereknek. Hirdette egykor és hirdeti ma is. De sajnos sokan
   vannak, akik azt gondolják, hogy "ő is csak a maga nótáját fújja" és
   elengedik a fülük mellett az igazság szavait.
   Milyen jó lenne, ha nem csak a fülünknek tetszene Jézus tanítása, hanem
   gyökeret verne szívünkben! Milyen jó lenne, ha megérintené mindannyiunk
   lelkét! Milyen jó lenne, ha valóban az ő igaz tanítása irányítaná
   életünket! Milyen jó lenne, ha keresztény bölcsességgel felismernénk
   szavaiban az üdvözítő igazságot!