2017. szeptember 13. - Szerda

   Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira
   emelte tekintetét, és így szólt: "Boldogok vagytok, ti, szegények, mert
   tiétek az Isten országa.
   Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz
   részetek.
   Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
   Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és
   megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik
   az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok,
   mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a
   prófétákkal.
   De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
   Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
   Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
   Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek
   a hamis prófétákkal."
   Lk 6,20-26
   Elmélkedés:
   Földi életünk során a boldogságot keresve sokféle utat bejárunk.
   Bizonyos élethelyzetekben azt gondoljuk, hogy megtaláltuk azt, ami
   életünket valóban boldoggá teheti, de aztán csalódunk. Máskor azt
   hisszük, hogy másoknak egészen jó tanácsokkal tudunk szolgálni a
   boldogságot illetően, de aztán kénytelenek vagyunk beismerni, hogy még
   a magunk igazi boldogságát sem találtuk meg. Mi boldogít minket
   valójában? Ki boldogít minket? Hol találjuk a boldogságot? Minderről
   vannak emberi elképzeléseink, s úgy tűnik, egyes dolgok ideig-óráig
   boldogítanak is minket, de nem tartanak sokáig, nem bizonyulnak
   tartósan a boldogság forrásának.
   Emberi szemmel nézve, emberi ésszel gondolkodva Jézus kissé furcsa
   útját ajánlja a boldogságnak. Annak ismeretében értjük meg a
   mondásokat, hogy az ember számára attól függ a boldogság megtalálása,
   hogy milyen kapcsolatban van azzal az országgal, amelyet Jézus
   hirdetett és megvalósított, s amelyet Isten országának nevez az
   evangélium. A Jézushoz való tartozás érdekében érdemes vállalnunk a
   szegénységet, a nélkülözést, a sírást, sőt, akár az üldözéseket is.
   Természetesen nem köteles senki ezt az utat választani. Aki a földi
   gazdagodást vagy az evilági boldogságot választja, az nem számíthat
   ennél többre, nem számíthat az égi jutalomra. De ha erről lemondunk,
   Isten jutalmaz meg minket az örök boldogsággal.