2017. július 19. - Szerda

   Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged,
   Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak
   elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez
   neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki
   más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a
   Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
   Mt 11,25-27
   Elmélkedés:
   Beszédének utolsó részében Jézus a mennyei Atyát magasztalja azért,
   hogy isteni életének titkait feltárta az emberek előtt. Ezt a titkot
   emberi gondolkodásunkkal nem volnánk képesek sohasem megérteni vagy
   kikövetkeztetni. A kinyilatkoztatás azt jelenti, hogy Isten
   bemutatkozik nekünk, feltárja előttünk életét, elmondja, hogy ki ő
   valójában, megismerteti velünk önmagát. A világ és benne az ember
   teremtése a kinyilatkoztatás része. Isten szeretetből és a szeretet
   gyakorlására teremtette az embert. Szintén a kinyilatkoztatás része,
   hogy Isten parancsokat, törvényeket ad az embernek, hogy az élet és az
   igazság útján járjon. A parancsok arról tanúskodnak, hogy Isten
   útmutatást ad nekünk, hogy ne térjünk le az üdvösség útjáról. Isten
   nagy cselekedetei a történelem folyamán szintén arról tanúskodnak, hogy
   mindig számíthatunk jóságára és gondviselésére.
   Az isteni kinyilatkoztatás Jézus Krisztus személyében éri el a
   tetőpontját, aki emberré lesz, hogy még közelebb kerüljön hozzánk, s
   ezáltal megismerjük őt. Jézus az, aki a legtöbbet árul el Isten
   titkából személyével, szavaival és cselekedeteivel. Küldetésének azt
   tartja, hogy megismertesse velünk, emberekkel az igaz Istent. Azt
   hirdeti, hogy Isten mindig szeret minket, megbocsát nekünk, mert az
   örök üdvösségünket akarja. Ha meg akarom ismerni Istent, az ő
   szeretetét és irgalmát, akkor mindenekelőtt Jézust kell megismernem.