2018. május 11. - Péntek

   Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom
   nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti
   szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor
   szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte
   gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember
   született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd
   viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki
   sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több
   kérdeznivalótok tőlem.
   Jn 16,20-23a
   Elmélkedés:
   Jézus világosan látja, hogy búcsúbeszéde, távozásáról és az azt követő
   időkről szóló kijelentése szomorúsággal tölti el tanítványait, ezért
   igyekszik őket megvigasztalni. Megérteti velük, hogy jól ismeri
   gondolataikat és érzéseiket, és azt is látja előre, hogy milyen
   nehézségekkel kell majd szembenézniük távozása után. Ismét említésre
   kerül a Krisztushoz tartozó hívő közösség és a hitetlen világ
   szembenállása, amely tulajdonképpen annak folytatása, ahogyan az Urat
   fogadta a világ. Egyesek, akik korábban ellenfelei voltak, örülni
   fognak halálának, mert úgy vélik majd, hogy sikerült végleg
   megszabadulniuk a vándortanítótól, aki újításaival sok kellemetlenséget
   okozott nekik. Ők akkor is örülni fognak majd, amikor a hitújító halála
   után ügye veszni látszik.
   A krisztusi tanítványok szomorkodásának oka egyrészt az Úr távozása,
   másrészt az őket érő támadások, üldözések. Szomorúságuk azonban nem
   lesz végleges, mert örömre fog fordulni. E fordulatot ahhoz hasonlítja
   Jézus, hogy a szülő asszony fájdalma is örömre változik. Áthatja őt az
   anyai öröm, amely maradandó és amely elfeledteti a korábbi
   nehézségeket, fájdalmakat. A tanítványoknak is ilyen örömben lesz
   részük, hiszen a Jézus halála miatti szomorúságuk után a feltámadt
   Úrral való találkozás öröme fogja eltölteni őket.