2018. február 23. - Péntek

   A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem
   múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a
   mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: "Ne ölj!"
   Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az
   ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének:
   "Te esztelen!", méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: "Te
   istentelen!", méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az
   oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami
   panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj,
   előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd
   áldozatodat! Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton
   vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a
   börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az
   utolsó garast is meg nem fizeted.
   Mt 5,20-26
   Elmélkedés:
   A mai evangéliumban az egyes ószövetségi törvények felidézése után
   Jézus sorra megfogalmazza elvárásait tanítványaival, követőivel
   szemben, mintegy új parancsot adva. A krisztusi új törvény nem törli el
   az ószövetségi törvényt, hiszen annak a maga idejében megvolt az
   értelme és célja, de tökéletessé akarja azt tenni abban az értelemben,
   hogy visszataláljon eredeti céljához. A törvényhez kapcsolódó farizeusi
   törvénymagyarázatok az évszázadok folyamán kissé eltérítették azt az
   isteni szándéktól. Amikor Jézus a törvények hiteles értelmezőjeként,
   magyarázójaként lép fel, akkor mindig az a szándék vezérli, hogy
   rávilágítson a helytelen értelmezésekre és megmutassa, mit is kell
   tennie az embernek, hogy vallásossága Istennek tetsző legyen.
   Azért kell az isteni törvényeket ismernünk, helyesen értelmeznünk és
   megvalósítanunk, mert ez vezet minket az örök életre, az üdvösségre.
   Nem nekünk kell kitalálnunk azt, hogy mit kell tennünk üdvösségünk
   érdekében, hanem követnünk kell Isten útmutatásait, amelyek az ő
   parancsaiban mutatkoznak meg. Ne elviselhetetlen teherként és ne
   megvalósíthatatlan feladatként tekintsünk a parancsokra, hiszen azok
   lelkünk javát szolgálják. A törvények Isten akarata szerinti megtartása
   azt jelzi, hogy komolyan vágyakozunk és törekszünk az üdvösségre.