Napi evangélium

2016. december 16. – Péntek

Abban az időben Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Ti Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. De nekem nincs szükségem emberi tanúskodásra. Csak azért mondom ezt, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt ő, ti azonban csak ideig-óráig akartatok fénysugarában gyönyörködni. Olyan tanúságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek teljesítését rám bízta az Atya. Maguk a tettek, amelyeket végbeviszek, tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött engem.”

Jn 5,33-36

Elmélkedés:

Az előző napok evangéliumi szövegeihez kapcsolódik gondolatilag a mai részlet, de nem annak a beszédnek a folytatása, hiszen ez a rész nem Lukács, hanem János írásában található. Jézus Keresztelő János küldetéséről és a saját küldetéséről beszél. Jogosan állítja, hogy saját küldetése és tanúságtétele felülmúlja Jánosét. János feladata az volt, hogy előkészítse az Úr jövetelét, Jézusé pedig, hogy megvalósítsa a megváltást.
Jézus világító fénynek nevezi Keresztelő Jánost. A hasonlat értelme szerint János életmódjával, tanításával és a bűnbánatot tartók megkeresztelésével világította be a megváltó jövetelének útját. Ezen az úton ugyan sokan jártak, de nem mindenki járta végig. Az egykori vallási vezetők, a farizeusok és a törvénytudók, akik szüntelenül a messiási várakozásban éltek, valójában nem haladtak előre, egy helyben jártak, mert a döntő pillanatban, az idők teljességében nem ismerték fel sem a messiási idők jeleit, sem magát a megváltót. Az egyszerű nép és a bűnösnek ítélt vámosok és katonák viszont hallgattak Jánosra, bűnbánatot tartottak és megkeresztelkedtek. Ők később Jézust is elfogadták, szívesen hallgatták.
Bár János szava emberi szó, emberi tanúságtétel volt, mégis sokan felismerték benne Isten üzenetét, figyelmeztetését, útmutatását. Hallgatok-e Isten küldötteire?