2019. március 22. – Péntek

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.” 
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta. 
Mt 21,33-43.45-46

Elmélkedés

Szent Máté evangélista művében, ugyanúgy mint Márknál és Lukácsnál, háromszor szerepel, hogy Jézus megjövendöli szenvedését. Ezeket a szavait apostolaihoz, szűkebb tanítványi köréhez intézi. Tulajdonképpen a mai evangéliumban olvasott példabeszéd is értelmezhető úgy, mintha ez volna a negyedik jövendölés. Beszéde ezúttal nem tanítványaihoz és nem is a néptömeghez szól, hanem a főpapokhoz és a vallási vezetőkhöz. Természetesen Jézus most nem kifejezetten beszél a saját sorsáról, szenvedéséről és haláláról, hanem jelképesen utal arra, és ezt meg is értik azok, akik hallják szavait. Megértésüket és az ebből fakadó elfogási szándékukat Máté evangélista hangsúlyozza is a történet lezárásakor. A hasonlat megértése azért nem okoz számukra nehézséget, mert Jézus szándékosan olyan képet használ, amit jól ismernek. Izrael népéről, mint Isten szőlőskertjéről, amely engedetlensége miatt nem akar gyümölcsöt hozni, Izajás próféta könyvében olvashatunk, s ezt jól ismerte a hallgatóság. Elődeik elutasították, bántalmazták és megölték Isten küldötteit, a prófétákat, most pedig Isten újabb küldöttét Jézust utasítják el. 
Amikor Jézus az utolsóként érkező küldöttről, mint a szőlősgazda fiáról beszél, akkor világosan kimondja azt is, hogy ő az Isten Fia. Ő az, akit majd megölnek, de mégis az ő áldozatán, önfeláldozó kereszthalálán alapul a megváltás műve és az ő személyére, mint alapkőre épül fel az Egyház, mint a megváltás művének hirdetője és megvalósítója.