10,1 or greater is requiredYou have no flash plugin installed

Download latest version from here

2018. augusztus 17. – Péntek

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” 
A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.” 

Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”

Mt 19,3-12

Elmélkedés:

A házasság egyik legfontosabb eleméről, a felbonthatatlanságról olvasunk a mai napon. A témát a farizeusok kérdése vezeti fel: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Válaszában Jézus a teremtő Isten eredeti szándékára hivatkozik, aki azt akarja, hogy a férfi és a nő szeretetben kötelezze el magát a másik mellett. Kijelentéseit nem alkalomszerűen fogalmazza meg, hanem a Szentírásból, a mózesi törvényekből idéz, amelyet a kérdezők is jól ismernek. Ők mégis ellenvetést fogalmaznak meg Jézus szavai hallatán, sőt ők is a mózesi törvényekre hivatkoznak, amikor megengedettnek nevezik a válást. Eddig tehát egy-egy kijelentés hangzott el mindkét vitapartner részéről, amelyek egyenrangúnak is tekinthetőek, ezt követően azonban Jézus magasabb szintre emeli a vitát. Értékelése szerint egyedül Isten eredeti szándékát kell figyelembe venni a kérdés helyes megválaszolásakor, mert a válást lehetővé tevő előírás csak egy engedmény, amely az emberek keményszívűsége miatt született. Jobb volna azonban, ha mindenki visszatérne ahhoz a gondolathoz, hogy Isten szándéka érvényesüljön a házassággal és annak felbonthatatlanságával kapcsolatban. 
Sokan nem a házassággal, hanem más dolgokkal kapcsolatban is könnyen adnak maguknak engedményeket, felmentéseket. Talán jobb volna, ha nem saját elgondolásaink és emberi vélekedésünk, hanem Isten akarata vezérelne minket.