2018. február 6. - Kedd

   Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány
   írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa
   tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és
   általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a
   kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról
   jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más
   hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények
   leöblítéséhez.
   A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: "Miért nem követik
   tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?"
   Ezt a választ adta nekik: "Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok
   Izajás, amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve
   távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek
   csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az
   emberi hagyományokhoz ragaszkodtok."
   Azután így folytatta: "Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a
   magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld
   atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal
   bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának
   vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az "korbán" vagyis Istennek
   szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is
   tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával
   kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek."
   Mk 7,1-13
   Elmélkedés:
   A mai és a holnapi evangéliumban Jézus a tisztasági törvényekből
   kiindulva ad tanítást. Beszédében több témát is érint a testi
   tisztátalanságtól a lelki tisztátalanságig, a mosatlan kezektől a szív
   tisztaságáig. Kijelentései arra irányulnak, hogy az emberek vallási
   magatartásában Isten szava és parancsa legyen a kiindulópont. Ehhez
   elengedhetetlenül szükséges a parancsok pontos ismerete, valamint az
   isteni és emberi törvények megkülönböztetése. Szavaiból érződik, hogy a
   vallási élet, a vallásos magatartás megújítását szorgalmazza, azaz a
   hallgatóság fedezze fel a törvények hátterében meghúzódó szándékot, a
   szeretetet, hiszen Isten minden parancsa az emberek javát szolgálja.
   Szavait először az írástudókhoz intézi, akik nagy utat tettek meg,
   Jeruzsálemből érkeztek hozzá, s akik azt gondolják, hogy egyedül ők a
   törvények hiteles magyarázói, értelmezői és tanítói. Tanításukat,
   törvényértelmezésüket Jézus nem kérdőjelezi meg, mégis képmutatónak
   nevezi őket, mert magatartásuk nem tükrözi tanításukat. Véleményét nem
   hallgatja el, hanem szemtől szembe megmondja az írástudóknak,
   szembesíti őket hamis, a látszatra figyelő, kiüresedett
   vallásosságukkal. Érdekes, hogy beszédében nincs szó arról, hogy Isten
   a szív szándékainak megváltoztatását, a megtérést, a bűnbánatot kéri, s
   a későbbiekben láthatjuk, hogy a farizeusok és az írástudók ténylegesen
   is képtelenek erre.
   Elfogadom-e, amikor bűneimre figyelmeztetnek?