2018. január 16. - Kedd

   Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai
   útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok
   megszólították: "Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!" Jézus
   ezt felelte nekik: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor
   társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement
   az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle
   társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad
   megenniük." Majd ezt mondta nekik: "A szombat van az emberért, nem az
   ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is."
   Mk 2,23-28
   Elmélkedés:
   Továbbra is a farizeusok a kérdezők az evangéliumban, akik újabb
   kifogásolnivalót találnak Jézus tanítványainak magatartásában.
   Nehezményezik ugyanis, hogy a tanítványok letépik az útmenti kalászokat
   és megeszik a magokat. Mindezt munkának tartják, amit szombaton tilos
   volna végezni. A kérdésfelvetés és a farizeusi gondolkodásmód mögött
   érezzük a túlzást, amely mindenütt hibát keres.
   E részlettel Márk evangélista három dolgot szeretne hangsúlyozni.
   Először is Jézus tekintélyét. Olyan tanító ő, aki hitelesen nyilatkozik
   a törvényekről, helyesen értelmezi azokat, s értelmezése még akkor is
   helyesnek minősül, ha az ellenkezik a hagyományokkal. A második
   lényeges szempont, hogy Jézus jól ismeri az ószövetségi iratokat, azaz
   jogosan tekintik őt tanítónak. A harmadik szempont, hogy kiáll
   tanítványaiért, megvédi őket.
   A szövegben jól látszik a farizeusok és Jézus gondolkodása közti
   különbség. Míg az előbbiek a törvények szőrszálhasogató értelmezésére
   és teljesítésére törekszenek, addig Jézus Istennek az emberek felé
   megmutatkozó gondoskodását és szeretetét látja a törvényekben,
   amelyeket az ember nem kényszerből, hanem Isten iránti szeretetből tart
   meg, mert felismeri, hogy ezekkel a szabályokkal és parancsokkal Isten
   nem kényszeríteni akar, hanem szelíden vezeti az embert az üdvösség
   útján.