2017. július 11. - Kedd, Szent Benedek apát, Európa fővédőszentje

   Egy alkalommal: Péter megkérdezte: "Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és
   követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?" Jézus így válaszolt: "Bizony,
   mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor
   az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét
   trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz,
   aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját,
   gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök
   életet."
   Mt 19,27-29
   Elmélkedés:
   Péter apostol a tanítványok jutalma felől érdeklődik. Egészen emberi a
   kérdés, amelyből érződik, hogy Péter is és a többiek is inkább valami
   evilági, földi jutalomra gondolhattak, mintsem mennyeire. Isten
   nagylelkűsége azonban nem csupán itt a földi életben akarja
   megjutalmazni a hűséges tanítványokat, hanem az örök életet ajánlja fel
   mindenkinek. A történet kapcsán mindannyiunkban felmerül a kérdés:
   miért követem Jézust? Miért vagyok tanítványa? Mit várhatok tőle?
   Kérdéseink jogosnak nevezhetők. De képes vagyok mindent elhagyni Jézus
   szeretetéért? Elhagyok-e mindent, ami ehhez a világhoz köt? Valóban le
   tudok mondani mindenről? Aki ezt meg tudja tenni, biztosan számíthat a
   megígért jutalomra és az örök életre is.
   A helyes döntésért érdemes imádkoznunk. A Szentlélek legfőképpen abban
   tud minket segíteni, hogy eljussunk a mennybe, az üdvösségre. És ezért
   valóban érdemes hozzá imádkozni. Ő mondja meg nekünk, hogy mit kell
   elhagynunk üdvösségünk érdekében és mit kell érte megtennünk. Ha
   hallgatunk szívünkben megszólaló szavára és megtesszük mindazt, amire
   ösztönöz minket, akkor Jézus ígérete szerint elnyerjük az örök életet.
   Kérhetünk-e többet Istentől, mint az örök élet? Adhat-e nekünk Isten
   többet, mint az örök élet?